Két hónappal a magyar sportélet egyik legnagyobb sportkatasztrófája után a Győr női kosárlabdacsapatának legsúlyosabb sérültje, Natasa Kovacsevics újra kosarazik. Kevésen múlt, hogy nem halt meg. Most 19 éves. A lábát térd alatt amputálták. Senki sem szólhatna egyetlen rossz szót sem, ha a magába fordulás sötét magányában gyászolna.
Siratná odaveszett karrierjét, megváltozott életét, a lábát, az álmait. Mondhatná azt, hogy nem akar többé labdát, gyűrűt, hálót, meccset látni. Bármi is a végső döntés, az ő döntése. Tiszteletben kell tartania mindenkinek. Hiszen egy sugárzó tehetségről, korosztályának egyik legjobbjáról van szó, aki nem sokkal korábban még hazáját képviselte egy világversenyen.
Aztán jött a katasztrófa. Meghalt a szeretett edző, meghalt a klubelnök, minden buszon ülő lány megsérült. Natasa a legsúlyosabban. Abban a pillanatban sok minden véget ért. Mindenki tudta, érezte, hogy nem lesznek fényes diadalok, utolsó másodperces kosarak, nem lesz pezsgőlocsolás, nem lesznek győzelmi bulik. Kosármeccsek után biztosan nem. Az egészből csak a harc, a küzdelem maradt.
Ez a 19 éves kislány egyetlen percre sem adta fel. Két nappal (!) a tragédia után a kórházi ágyán azt mondta: "Értem ne aggódjatok, megyünk tovább!"
Natasa ma újra kosarazik. Egyetlen lábán állva dobál a kosárra. Amikor legközelebb panaszkodsz, jusson eszedbe ez a kép. És gondolkozz el azon, valóban a te problémád a legnagyobb? És gondolj arra is, hogy igenis, vannak csodák. Ez a lány az élő példája mindennek. Ő maga a csoda. Mert vannak pillanatok, amikor meg kell harcolnunk az álmainkért. Ahogy Natasa is teszi...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.