Miért éppen mákos és diós? Történelemóra bejglivel

Tegeződjünk! - indítványozom egy finom süti és habos kakaó mellett a Szamos Marcipán Royal Caféjában üldögélve az egyik tulajdonossal, Szamos Lászlóval, aki a híres és kedvelt cukrászdinasztia második generációjához tartozik. Kicsit irigylem, amiért a sütemények jóízű és csodálatos világába születhetett.

Felidéznéd a gyerekkorodat, hogy mi fogott meg a cukrászatban?

Lehettem vagy 10 éves, amikor bementem apám akkori műhelyébe, a Roham utcai épületbe, a volt Auguszt Cukrászdába. Az ottani illatok és a látványos munkafolyamatok nagy hatással voltak rám.

Mi volt az első bejgli-élményed?

Visszaemlékszem, amikor vidékre utaztunk a nagyszüleimhez. A karácsonyi ünnepekre való készülődés, a kelt tésztás bejgli sütése körüli teendők magukkal ragadtak és elvarázsoltak. A sparheltből kivett, frissen sült bejgli kóstolása is igazi élvezetet jelentett számomra.

Mi a bejgli története? Mikor került a magyar klasszikus sütemények közé, és hogyan vált a karácsonyi időszak slágerévé?

Ma már hungarikumnak és tipikus karácsonyi süteménynek gondoljuk a bejglit, amely főként mákos és diós ízesítésben készül. A karácsonyi bejglit megtaláljuk a paraszti hagyományokban is: a diót rontás ellen használták, míg a mák a bőséget, a "sűrű fillért” jelképezte. Hazánkban a 19. század második felében terjedt el, kezdetben kizárólag házilag készítették, a családi ünnepek süteménye volt. A bejgli mint cukrászati termék históriájáról kétféle vélekedés ismert. Az egyik a készítését a pozsonyi pékek 1376-ban létrejött céhével hozza kapcsolatba. A megváltozott városi fogyasztói szokások és igények hatására 1559-ben határozták el, hogy diós és mákos patkókat sütnek, és azokat árusítják. A híres pozsonyi patkó (kifli) sikeres lett, más vidékeken is hamar elterjedt. Mások szerint a pozsonyi patkó története egy névtelen pozsonyi cukrászmesterhez fűződik, aki advent elején, Miklós napra elkészítette a karácsonyi bejgli kicsinyített változatát, és azzal ajándékozta meg a gyerekeket. A bejgli név nyomtatásban 1932-ben bukkant fel magyar nyelven, a bajor-osztrák eredetű „Beugen” átvételével (beugen – meghajlítani az alapja), a Sziléziából terjedő sütemény elnevezése már a 16. századtól ismert, vagyis korábbi átvétele is elképzelhető. A készítmény receptje a városi-polgári, majd a falusi konyhára a 19. századi szakács- és süteményeskönyvek segítségével jutott el. Ezzel valamelyest csökkent az ünnepélyes jellege, de ma is karácsonykor fogy a legtöbb.

A népszerűségéhez szerinted az is hozzátartozik, hogy könnyen frissen tartható?

Igen, mert becsomagolva, hűvös helyen több hétig is eláll.

Miért éppen a mákos és a diós lett népszerű?

Azért, mert ez a két töltelék a régi, az eredeti, és szerintem fontos volt a hozzátársított jelentés is, amit az előbb már említettem. A bejgli töltelékeként még sokféle alapanyagot használnak, ezek közül népszerű például a szilva vagy a gesztenye, azonban ezek inkább már az újkori ízléshez kapcsolódnak.

Mit gondolsz, ti mennyit fogtok értékesíteni idén ebből a finomságból?

Idén nagyságrendileg 5,5-6 tonna bejglit készítünk összesen, mákos és diós töltelékkel, vendégeink megvásárolhatják szeletben és egészben, de akár díszdobozba csomagolva is.

A Life.hu oldalán folyik egy szavazás arról, hogy melyik a nagyobb kedvenc: a diós vagy a mákos. Te hova tennéd a voksodat?

Mind a kettőt szeretem, de ha választani kell, akkor a mákos bejglit választom inkább.

Erdélyi Mónika adventi tippje december 4-re:

"Barátunk - a gyömbér: Sokan idegenkednek tőle, pedig rendkívül hasznos ez az ázsiai eredetű fűszer: Vírusölő, köhögéscsillapító, enyhíti az émelygést, könnyíti az emésztést. A citromos gyömbértea hatásos energia- és gyógyital, nem mellesleg afrodiziákum is. Finom ízt ad az aprósüteményeknek, a mézeskalácsnak és a kompótoknak."