A férj a feleségét savazza, de van is miért!

Jól tudta, hogy a nőcsábász szívtiprónak kikiáltott férfiak valójában a saját nemükhöz vonzódnak, a mintaférjek prostituáltakhoz járnak, és a rendesnek gondolt asszonyok némelyike bizony szívtelen teremtés. Ahogyan az egyik tévésztár is, akinek sokadik férje már jó ideje Szofi vendége volt.

A férj a maga súlytalan, kissé butácska módján kellemes jelenség volt, és Szofi meglepetésére igencsak reálisan látta a feleségét, akit Szofi nem tartott sokra. Noha a közvélemény szemében az asszony makulátlan volt, kedves, bájos, igazi jó ember, a valóságban viszont…

A férje mindenesetre sűrűn látogatta a szép és megvásárolható nőket. És szerette, ha hosszan kényeztetik, közben pedig sosem felejtette el szidni a sajtó előtt hőn imádott feleségét.

- Néha nagyon elegem van belőle - kezdte újra. Szofi meg sem lepődött.
- Akkor miért nem válsz el?
- Ugyan már. Az sokba kerülne. A mi házasságunk üzleti vállalkozás is. Nem úgy van az, hogy csak hipp-hopp válok. De attól még érezhetem szarul magam mellette. Olyan önző! A múltkor is, kértek tőle százezer forintot az egyik gyerekrák alapítványnak, és megtagadta. Kitalált valami nevetséges hazugságot, hogy ne kelljen fizetnie.
- Miért nem fizetted ki te? Nekem a dupláját csengeted egy óráért…
- Mert nem csinálok meg helyette semmit. A házasság amúgy is nehéz műfaj. Vagy működik az érdekek mentén, vagy nem működik. Az érzelmekkel kitörölhetjük a fenekünket.

Szofi elmosolyodott, amikor pár nappal később bekapcsolta a tévét, és meglátta az asszonyt - épp interjút adott kedvesen és határozottan. Azon meg sem lepődött, hogy épp arról beszélt: a jótékonykodás a mindene.

Nemcsak az a hazugság, amit kimondunk, hanem az egész élet is az, amit élünk - gondolta magában Szofi.