Ezért menekülnek a pasik a tökéletes nőktől

A férfiak, akik hozzám járnak, gyakran beszélnek az életükről, elmondják a titkukat, félelmüket, mocskos, vállalhatatlan szexuális vágyaikat. Megbíznak bennem, és úgy érzik, végre egy hely, ahol felszabadulhatnak, görcsök és gátlások nélkül feloldódhatnak a legnagyobb szenvedélyben. Boldogok, hogy nem kell szerepet játszaniuk, és a titkos viszonyban végre azok lehetnek, akik mindig is lenni szerettek volna: egyszerű, kielégült férfiak manírok, hazugságok, álarcok és problémák nélkül...

A férfi, aki az ágyamban feküdt, ügyvédként dolgozott. Fiatal volt, kifejezetten szép ember, a felesége pedig tökéletes asszony. Okos, egyetemet végzett, szép - olyan nő, akár egy film főszereplője. A tökéletes pár. A férfi hetente egyszer eljött hozzám, és igen fura kérései voltak: legyek kócos, szakadt ruhát viseljek, kenjem el a sminkemet kicsit. Sosem értettem, hogy miért a fura kérések. Egyszer megválaszolta…

- Tudod, mit kellett vennem otthonra a feleségem miatt? Carrarai márványt! Gyűlölöm.
- De hát az gyönyörű!
- Kit érdekel, hogy az?! Én egy rohadt, sima kőnek is örülnék. Gyűlölöm, hogy ilyen tökéletes, elvárja, hogy tökéletes életünk legyen és most a tökéletes gyereket tervezi éppen. Én nem erre vágyom. A férfiak általában nem erre vágynak… Nagyon mérges vagyok…
- Hát akkor mire vágysz?
- Én csak arra vágyom, hogy egy hétköznapi, narancsbőrös nővel szexelhessek egy olcsó linóleumon. Megőrülök az állandó tökéletességtől. Már undorom tőle. Hogy folyamatosan meg kell felelnem...