A legkegyetlenebb női sorozatgyilkosok (18+)

Helene Jegado, aki 36 ember életét oltotta ki

Helene Jegado 1803-ban született és már kiskorától cselédlányként dolgozott. Első feltételezett gyilkosságát 1833-ban követte el, ezt követően pedig három hónap alatt hét ember halt meg, beleértve egy papot és Helene nővérét is. Tevékenységét egészen addig folytatta, amíg 36 ember életét oltotta ki. Mivel éppen kolerajárvány volt, senki sem gyanakodott gyilkosságra, ám amikor az orvosok kérték az egyik áldozat boncolását, Helene váratlanul kijelentette, hogy ártatlan, még mielőtt bármivel is vádolták volna. 1851-ben került bíróság elé, minden vádat tagadott, ám végül bűnösnek találták és guillotine általi halálra ítélték, amit 1852-ben végre is hajtottak. Az áldozatok életének kioltásához arzént használt. Az, hogy miért követte el a gyilkosságokat, a mai napig rejtély maradt.

Amelia Sach és Annie Walters, akik csecsemőket gyilkoltak

Sach és Walters nyereségvágyból kezdték rettenetes tevékenységüket és több mint 400 újszülöttet öltek meg. A páros a századfordulón több szülőotthont is üzemeltetett, ahol a nők megszülhették a gyermeküket, majd eltölthették a gyermekágyas időszakot. Ezt követően arra is lehetőséget kínáltak, hogy azok a megesett nők, akik nem kívánták magukkal vinni gyermekeiket, otthagyhatták őket az otthonban, mondván örökbefogadó szülőknél helyezik el azokat – ezért a szolgáltatásért 25-30 fontot kértek. A gyerekeket végül nem adták örökbe, hanem megmérgezték őket. Miután lebuktak, kötél általi halálra ítélték őket, amit 1903 februárjában végre is hajtottak.

Martha Needle, aki nyereségvágyból ölt

1863-ban született Ausztrália déli részén Martha Charles néven. Szegény és bántalmazó családban nőtt fel. 1882-ben hozzáment Charles Needle-höz, akitől három gyereke született, Mabel, Elsie és May. 1891-re mindhárom gyerekét és a férjét is megmérgezte. Mindannyiuk után felvette az életbiztosítást, a pénz nagy részét azonban a családi sírra költötte, amit gyakran látogatott. Egy évvel később egy testvérpárhoz, Otto és Louis Junkenhez szegődött házvezetőnőnek. Nem sokkal később viszonyt kezdett Ottóval, Louis azonban ellenezte a kapcsolatot. Néhány hónappal később Louis váratlanul megbetegedett, és nem sokkal később meg is halt. Ezután Otto másik fivére, Herman költözött hozzájuk, ám hamarosan nála is különös tünetek jelentkeztek, és a férfi meghalt. Ezúttal azonban Martha nem úszta meg, ugyanis a boncolás arzént mutatott ki Herman testében. Martha bíróság elé került, ahol mindvégig azt állította, hogy nem ő követte el a gyilkosságokat, ennek ellenére halálra ítélték.

Maria Swanenburg, aki a saját szüleivel kezdte a gyilkolást

A holland Maria Swanenburg imádta gondozni a szomszédságban élő gyerekeket és betegeket. Három év leforgása alatt minden családot megmérgezett, akiknek dolgozott, a sort a saját szüleivel kezdte. 1880 és 1883 között 102 embert mérgezett meg, akik közül huszonheten meg is haltak, a túlélők közül pedig sokan életre szóló károsodást szenvedtek. A gyilkosságok motivációja minden esetben a nyereségvágy volt, ugyanis megkaparintotta áldozatai vagyonát. 1883 decemberében bukott le, de csupán az utolsó három gyilkosságot tudták rábizonyítani, amiért arra ítélték, hogy élete hátralévő részét javítóintézetben töltse. 1915-ben itt halt meg.

Juana Barraza, aki összesen 759 év börtönbüntetést kapott tetteiért

Juana Barraza 1956-ban született Mexikóban. Alkoholista anyja három sörért többször eladta őt egy férfinak, aki sorozatosan megerőszakolta, és végül teherbe is esett tőle, egy fiú szült. Ilyen előélettel nem is annyira meglepő, hogy összeütközésbe került a törvénnyel. A szakértők úgy vélik, hogy Barraza 1990 körül kezdett gyilkolni. Áldozatai kivétel nélkül 60 év körüli, egyedül élő nők voltak. Kormánytisztviselőnek adta ki magát, így jutott be áldozatai házába, ahol megölte és kirabolta őket. Saját bevallása szerint anyján akart ilyen módon elégtételt venni. 2008-ban ítélték el, 16 betöréses lopással súlyosbított gyilkosságért, illetve 11 gyilkosságért összesen 759 év börtönt kapott.

Tiszazugi gyilkos asszonyok, akik több száz férjet tettek el láb alól

1929. július végén értesült a közvélemény arról a gyilkosságsorozatról, ami a „tiszazugi gyilkosságok” néven vonult be a magyar bűnügyi krónikába. A szolnoki ügyészség névtelen levelet kapott, amely azzal vádolt asszonyokat, hogy azok légypapírból kiáztatott arzénnal megmérgezték férjeiket. Hogy miért volt szükség erre? A nők többsége fiatalabb szeretőt tartott, és ezzel a módszerrel igyekeztek eltenni láb alól a szerelmi viszony akadályozóját, magát a férjet. A mérget az egyik bábaasszony készítette, s az egész környéket ellátta vele. A csendőrség hozzálátott a nyomozáshoz és nem volt nehéz dolguk: legtöbben azonnal vallomást tettek a csendőrségen. Jelentős számú gyilkosságra derült fény: csupán Nagyrév és Tiszakürt temetőiben a vizsgálat hosszú hónapjai során 162 olyan egyén tetemét exhumálták, akik minden valószínűség szerint gyilkosságnak estek áldozatul. A többi tiszazugi községben végül nem került sor exhumálásokra, a hatóságok igyekeztek lezárni a kellemetlen ügyet.