V.A.K.Á.C.I.Ó. - ilyen volt a balatoni nyár

Nincs krétám, pláne nincs itthon táblám, no meg az időkerék is halad szépen előre, de az ujjaimban ott a bizsergető érzés, ahogy június környékén napról napra jobban beterítették az osztálytermünk tábláját a betűk. Először egy szimpla Ó, aztán a többi, míg üdvrivallgások közepette, cirádás külsővel végül felfirkáltunk egy nagy V betűt, így összeállt az egyik legszebb szó: VAKÁCIÓ.

Mindig is mondtam, hogy bár téli gyerek vagyok, nem tudtok olyan dolgot mondani, ami ezt az évszakot igazán megszerettette volna velem. Utálom a hideget, a sötétséget, a szürkeséget, a metsző, jeges téli szeleket. Utálok fázni! Én napelemmel működöm! Nem érdekel, ha kánikula van, azon még mindig szívesebben úrrá leszek, mint a depressziós téli fagyon.

Évtizedekig a vakáció egyet jelentett számomra a Balatonnal. 2 éves korom óta nyaralok ott minden évben, családilag van egy kis nyaralónk. Anno a teljes vakációt ott töltöttem. Ma már csak néhány napot nyaranta. Ha behunyom a szemem, még mindig látom a régi stégünket, ahol egyre bővülő családunk próbált elférni napozás címszó alatt. Látom a kopott palacsintasütő bódét, ahol Erzsike néni a világ legjobb édességét készítette, ahol 2 Ft volt egy kakaós és 2,50 egy túrós. Látom Dara Antal fagyizóját, ő volt a mi Bagamérink, nap nem telt el a fagyija nélkül, szerencsére még mindig tartja a frontot. Látom a vízibiciklimet, ami a sajátom volt, a külföldön élő rokonok nagy találmánya, és amivel azon a nyáron a legmenőbb gyerek voltam közel s távol. Látom a Siótour diszkó fényeit, ahol kamaszkoromban a balatoni baráti csapattal nyomtuk a dizsit Earth Wind and Fire-re vagy éppen R-GO-ra. Látom a mólót, ahol éjszakánként hanyatt fekve sokszor számoltam, pardon, számoltuk a csillagokat, és ahol elcsattantak az első csókok. Látom az első és azóta is egyetlen windsurfömet, amit egy ott nyaraló német turistától vettünk meg, és amiről kderült, egyáltalán nem nekem való sport. Látom az ócska kertmozit, ahol fehér, meszelt falra vetítettek, és ha egy kocsi bekanyarodott az utcába, a reflektor csóvája végigfutott a vászonnak szánt falon is. Látom a széplaki hekksütőt, ami átível évtizedeken, és ahol ma is kezdem és befejezem a balatoni tartózkodást, persze a hekken kívül isteni palacsintájuk is van, ez külön vonzerő. Látom a kempingbiciklimet, amire évente új matricákat vettem a helyi trafikban, és amivel azt játszottam, hogy én vagyok a fogaskerekű vasút, és megállva néhány nyaraló előtt kis csengetéssel jeleztem, hogy az ajtók záródnak, indulok tovább. Látom a szomszéd Szöszi bácsit, a néhai sikeres tornaedzőt, aki reménytelen kísérleteket tett arra, hogy a part gyerekei sportoljanak is valamit a sok “henyélés” közepette, látom a vakáció füzetlapjait - ez megkeserítette kicsit a felhőtlen vakációzást, mivel tanév elejére meg kellett oldani a feladatait, akár tetszik, akár nem.

Bár imádom a Balatont, soha nem voltam egy vízibolha. Engem nem kellett elkékült szájjal, vacogó foggal keresni a vízben. Kis mártózás, némi úszás és már kint is voltam a vízből. Ma sincs ez másképp.

Nem múlhat el úgy év, hogy ne lássak egy pár napig tengert. Ez a szenvedélyem. Lenyűgöz a monumentalitása, ereje, a színei, az illata. Mindegy, hol és melyik. Rengeteg emlék közös családi utakról, aztán a barátokkal tett kalandozásokról. Már számolom a napokat, hogy újra itthagyhassam kicsit a valóságot, és álmaim terepére, a tengerpartra, majd a Balatonra utazhassak. Így most, drága olvasóim, képzeletbeli táblámra felírom azt, hogy VAKÁCIÓ! Kis szünetet kérek tőletek, bízva abban, hogy augusztus 18-tól újra itt üdvözölhetlek benneteket, és újra mondhatom : “Idefigyeljetek, emberek!” :-)

Kívánom nektek, hogy legyen alkalmatok pihenni, kicsit feltöltődni, erőt gyűjteni. Szép nyarat mindenkinek!