Gyöngyszemek a dutra-találkozón - És hogy az mi? Egy traktor!

Tegye fel a kezét, aki tudja, mi az a dutra! Lehet, hogy csak nekem kell szégyenkeznem a műveletlenségem okán? Ha szabad a gazda, elárulom, hogy a dutra egy teljesen magyar fejlesztésű traktor volt az '50-es, '60-as években. Aztán szépen eltűnt a történelem süllyesztőjében, pontosabban állítólag az egykori szovjet gyártmányok eltüntették a magyar földekről. Nyugi, csak múlt szombat óta vagyok ilyen okos, mivel műsorvezetője és egyik fellépője voltam a IV. Országos Veterán Gép és Dutra Találkozó kultúrprogramjának. Néhány elvetemült fanatikus gyűjti, és működőképes állapotba hozza ezeket a gépeket, aztán néha találkozik a többi ilyen szenvedélyű társával, örülnek egymásnak, a gépeknek, van kis kaja, pia és fesztivál, aztán hazaszállítják a dutrákat. Borsfán került sor a nagy eseményre.

Imádom az ilyen falunapszerű rendezvényeket. Igazán itt lehet kapcsolatba kerülni a közönséggel, főleg azokkal, akik a színházakba nyilván nem nagyon jutnak el, nekik mi csak a tévén keresztül létezünk. Egészen nyitottan, közvetlenül mondják el a véleményüket, az élményeiket, imádják, hogy testközeli kapcsolatba kerülhetünk.

Már délelőtt a helyszínen sertepertéltem, hiszen 2-kor ünnepélyes megnyitó a polgármester úrral, aki nem melllesleg kitűnő szakács is, és egy falunak elegendő szarvaspörköltet főzött dödöllével, amit életemben először kóstoltam meg, mint afféle tudatlan városi gyerek. MIvel az első fellépő Szandi lesz, ő is a helyszínen van, természetesen férje, Bogdán Csaba oldalán, aki állandó technikusa is egyben. Évek óta nem találkoztunk személyesen, pedig egy szlovákiai fellépésünk óta ő nekem csak Szandova, neki én Bandova. Örök közös emlékünk az elsöprő sikerű Hotel Menthol 1998-ból, az Operett Színházban. Ott lépett színészként először színpadra, és elbűvölő volt, amilyen profin és természetesen kezelte a helyzetet. Persze amikor a próbákon mi már szédelegtünk a fáradtságtól, őt még mindig nem lehetettt lelőni. Ilyenkor, ha műsort vezetek, megnézem a fellépők műsorát - Szandi most is elragadó! A közönséget néhány perc alatt az ujja köré csavarja és nem ereszti, pedig a napsütésben, hőségben színpadon állni nem a leghálásabb feladat.

A következő konferálásig még van időm, szétnézek a rögtönzött vásárban. Természetesen az édességek felé veszem az irányt, mert a frissen sült kürtőskalácsnak képtelenség ellenállni, nem is akarok. Roppant kedves a hölgy, megajándékoz egy fahéjas példánnyal. Nem sokáig tartom a kezemben, inkább megeszem. A helyi vattacukorárus úr naivan és meggondolatlanul felajánlja, próbáljam ki, milyen érzés készíteni a cukros csodát. Felhívom a figyelmét, hogy ezt még soha nem próbáltam, ki tudja, mi lesz ebből! Hajthatatlan. Nekikezdek, és rögtön az elsőnél nem bírok leállni, már háromszor annyi vatta van a pálcán, mint amennyi értelmes lenne, így jól járt az a bámészkodó, vattacukorra áhítozó gyermek, akinek átnyújtom a példányomat, persze ingyen. Aztán még kétszer. Szegény vattacukorárus jobbnak látta, ha újra kézbe veszi az irányítást, nekem pedig úgyis vissza kell térnem a színpadra, mert a helyi óvodások és rockzenekar után megérkezett Fekete Pákó, a magyar celebvalóság különös teremtménye. Roppant kíváncsi voltam, mire képes 30 percen át a színpadon, de azt kell mondanom, megtalálta a közönségét, és állta a sarat. Itt Borsfán is volt “Add ide a didit”, meg Coco Jumbo, meg néhány, ebbe a műfajba sorolható kis gyöngyszem.

A nap méltó zárása a Bódi család fellépése volt. Nem először éltem át testközelből, és most sem csalódtam. Ők valóban hiteles sztárjai a műfajuknak. A közönség példátlan rajongással reagált minden pillanatukra, és ők sem magas lóról szóltak hozzájuk. Értik, érzik az emberek nyelvét. Előadás előtt megölelgettem Margót, aki a szívem csücske, őszinte, tiszta asszony.

Ennek a napnak is a végére értem, köszönöm Borsfának, hogy soha többé nem felejtem el, mi is az a dutra... Ja, az útra azért csomagoltattam még egy kürtőskalácsot! :-)