Külföldre költözés a családdal - mire figyelj oda, ha a gyerek is megy?

Vadas Judit

2014.08.20.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egyre több család dönt úgy, hogy a jobb anyagi lehetőségek miatt külföldre költözik és viszik magukkal a gyerekeket is. Mire figyelj oda? Mennyire viseli meg a gyerekeket a környezetváltozás? Hogyan fogják az idegen nyelvet megtanulni?

Előkészületek

Számos kérdés felmerül, ha egy család úgy dönt, külföldre költözik. A kérdések többsége egyedi és családfüggő, akárcsak a felmerülő problémák. A gyermekek szempontjait azonban hangsúlyosan át kell gondolni. "Számukra a külföld nagy változás. Elszakadnak a megszokott lakókörnyezettől, közösségtől, rokonoktól, barátoktól, és egy új nyelvi környezet ijesztően hathat rájuk. Ezért érdemes már itthon felkészülni a változásokra. Előnyt jelent, ha ismeri a gyerek az adott ország nyelvét, ugyanakkor ez ne jelentsen akadályt. A gyerekek köztudottan könnyebben megtanulnak egy idegen nyelvet, mint a felnőttek. Az itthoni felkészülésnek szerves része, hogy elmagyarázzuk, miért döntöttünk a költözés mellett. Ez leginkább az előnyök hangsúlyozásából álljon, hiszen nem tudhatjuk előre, hogyan fog reagálni a gyermek a változásokra. Közhelyesnek tűnhet, de még egy kisiskolásnak is érdemes elmagyarázni, mit jelent a külföld, hol van az a másik ország, és miben más az otthonunktól. Ha megvan rá a lehetőség, érdemes először csak látogatóba kimenni, hogy legyen ideje megismerni az új környezetet. Fontos kérdés továbbá az itthon maradottakkal való kapcsolattartás. Jó, ha részletesen elmagyarázzuk, kivel hogyan tudunk majd kintről beszélni, milyen gyakran fogunk ezután egymással találkozni, stb. Érdemes a gyermeket a költözés szervezésébe is bevonni. Ha saját maga választhatja ki, milyen játékokat, ruhákat visz magával, ha bizonyos kérdésekben dönthet az új szobáját illetően, könnyebben magáénak érzi majd az új környezetet. A lényeg a fokozatosság és a sok-sok beszélgetés a változásokról! A többi majd úgyis kialakul magától!” – mondja Bojti Andrea gyermekpszichológus.

Az első idők külföldön

A gyermek számára a külföldre költözés eleinte félelmetes, kétségbeejtő lehet. Az első néhány hónapban a változás szorongásokat, magatartásbeli problémákat okozhat. Ezek elmúlását türelemmel ki kell várni. Szülőként meg kell érteni, mennyi félelem lehet a gyermekben, és milyen nehéz az anyanyelv nyújtotta biztonságot elveszíteni. Ezt kompenzálandó, a hétköznapok rutinjaira nagyon oda kell figyelni! Jó, ha sikerül az otthonihoz hasonló körülményeket kialakítani.

Jogi megközelítésben

Korábban úgy volt, hogy ha a gyermek letelepedés céljából távozik külföldre, akkor a másik szülőnek kifejezetten a külföldön történő letelepedéséhez kell hozzájárulnia. Az új Ptk. kiiktatja az ehhez szükséges gyámhatósági engedélyt, már ha a szülők között nincs vita a gyerek külföldre távozásáról. Az új polgári törvénykönyv 2014. március 15-i hatálybalépését követően – ha a szülők között nincs erre vonatkozóan vita – nincs szükség gyámhatósági jóváhagyásra a gyermek tartós külföldre távozásához. Mindez nem jelenti azt, hogy a külföldre költöző családoknak ne kellene továbbra is jelezniük a magyar hatóság felé ezt a szándékukat: gyámhivatali engedélyre ugyan nincs szükség, de a jegyzőnél közölni kell, hogy a gyerek máshol teljesíti a tankötelezettséget, a járási hivataloknál pedig jelezni kell a lakóhely megváltozását.

Nyelvtanulás

Minél kisebb a gyermek, annál könnyebben tanul meg más nyelven beszélni. „Talán a legideálisabb helyzet az, ha a kicsi külföldön kezdi a bölcsődét, óvodát. Ha idősebb korban kerül új nyelvi környezetbe, akkor még mindig elég gyorsan, a szüleit simán lekörözve tanulja meg az új nyelvet. Nagyobb kockázatokkal a tanulás terén kell számolni. A nyelvnek ugyanis sok olyan rétege van, aminek a hiányát a hétköznapi beszédben nem érzékeljük, de az iskolai haladást gátolhatja. Ezért ajánlatos a költözés és nyelvtanulás miatti töredék éveket inkább kétszer járatni. Bizonyos iskolai problémák (rossz helyesírás, diszlexia stb.) kétnyelvűek körében gyakoribbak, és erre a szülőknek jobban oda kell figyelni” – folytatja a gyermekpszichológus. Sokat segít a gyermeknek az új nyelv elsajátítása, ha következetesen csak bizonyos helyeken használja. Vagyis otthon továbbra is az anyanyelven érdemes beszélni. Ez pótolja az anyanyelvi környezet nyújtotta biztonságot, és segít a gyermeknek a két nyelv elkülönítésében.

Bea, 38 éves

A férjem három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Németországban vállal munkát. Borzalmas volt ez a pár év: ő ott, én pedig az ötéves kislányunkkal, Petrával itthon. Két év elteltével már láttuk, hogy biztosítva van a megélhetésünk Németországban, mi is felpakoltunk a lányommal és kiutaztunk. Én itthon felmondtam, a lakást kiadtuk bérbe, Petra pedig éppen ballagott az óvodából. A beilleszkedés nagyon nehéz volt: Petra nagyon félt, amúgy sem volt soha az a bátor, talpraesett típus. Ott azt javasolták, hogy járjon még egy évet óvodába, mert nagyon nehéz lenne neki a nyelvet is elsajátítania és a tananyagot is megértenie, egyszerre. Így is tettünk, az elmúlt egy évben óvodába járt – az első néhány hónapban minden nap sírva jött haza, a gyerekek bántották, csúfolták, kiközösítették, kergették az udvaron. Nagyjából év végére rendeződött a helyzet, mára elfogadják. Én nemrégen kezdtem el dolgozni, egy kint élő magyar nő segítségével találtam egy takarítónői munkát. Az elmúlt egy év, azt hiszem, bátran mondhatom, kőkemény volt! Nem biztos, hogy újra végig csinálnám.