JÓNŐ TEAM: "Sokan kipróbálnák, milyen lenne ha…?"

Milyen a jó nő?

LARION OSCAR: Szerintem a legfontosabb a kisugárzás. Én "hozott anyagból" dolgozom, fontosnak tartom, hogy legyen stílusa. Számomra az a jó nő, aki magabiztos, határozott és életvidám.
KURUCZ NIKI: Ehhez hozzátenném még, hogy ha valaki ápolt, jó illata van és megnyerő a külleme.
ZÁRAY KATA: Tisztában van az adottságaival, ki tudja magán emelni az előnyös jellemzőket, ami pedig kevésbé szép, azt ügyesen leplezi.

BENEDEK BERTA: Ahogy Oscar is mondta, kell a magabiztosság, valamifajta határozottság és bátorság is. Legyen képes játszani a külsejével és vállalja önmagát.

KÁNTOR KATA: Ha valaki rendben van lelkileg, az kisugárzik. Amikor fotózunk, arra kérem őket, hogy gondoljanak az életük boldog pillanataira. Olyankor teljesen megváltozik az arcuk...
TAKÁCS NÓRA: Egy igazán fontos dolog maradt ki. Egy nő legyen intelligens. Belső tartalom nélkül a szép külső üres és semmitmondó.

Mit jelent számodra az intelligencia? Nyilván nem függ össze az iskolai végzettséggel. Inkább az élethez való hozzáállásra gondolsz?

NÓRA: Igen, a kommunikációs készségre és az emberek közötti „közlekedés” mikéntjére.

Ha elképzelem, hogy eljövök hozzátok, biztos lenne bennem némi bizonytalanság, szorongás. Mi a stratégiátok, hogy oldódjon a leendő jónő?

NÓRA: Van, aki óriási vigyorral érkezik, mert tudja, hogy már megtett egy nagy lépést, hisz jelentkezett. Nagyon bátornak tartom őket. Nem tudom, bele mernék-e vágni, hogy messziről, egy kis faluból felutazzak Pestre, teljesen idegen helyre, egy ismeretlen csapat kezei közé... Akin látszik a tétovaság, azt először én veszem a szárnyaim alá, és biztatgatom, hogy ne féljen. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert mindamellett, hogy mindenki jó a maga szakterületén, ügyesen tudnak az emberekkel bánni, megérzik, tudják, mikor kell egy kis extra lelkimasszázs a lányoknak. Mindenki, aki eljön, két perc múlva kiböki, mi a problémája magával. Meghízott épp, lefogyott, fáradt... Mi pedig őszintén elmondjuk, miként látjuk őket. És az a kép általában jobb, mint amit önmagukról gondolnak.

Oké, te fogadod őket, aztán ott állnak a lehetséges ruhák között. Mindenkinek megvan saját magáról a képe. Mit mer felvenni, mi áll jól? Aztán bedobtok egy meglepő ötletet.

ZÁRAY KATA: A legtöbben nyitottak arra, hogy kipróbáljunk valami mást. Persze sokszor elhangzik, hogy "én nadrágos vagyok", de igyekszünk rávenni őket, hogy ha már itt egy átalakításról van szó, akkor épp eljött az ideje, hogy szoknyát húzzon! De van, aki eleve nagyon mást szeretne felvenni, mint amit a hétköznapokban megszokott.
NÓRA: Hozzátenném, hogy senkire nem szoktunk durván ráerőltetni semmit. Nem akarjuk, hogy rossz érzéssel távozzon. Viszont ha azt látjuk, hogy valakinek olyan lába van, hogy szinte üvölt egy szoknyáért, akkor belebújtatjuk, még ha picit győzködni is kell!

Oké, a ruha egy játék, hisz lekapom magamról, ha nem tetszik. De a frizura a nő koronája. Ha levágod, átfested... Jaj!

NIKI: Előzetesen kapunk fotókat mindenkitől, úgyhogy mindenkire van legalább három ötletem, aztán választhatnak. Leginkább a hosszú hajúak félnek a változtatástól, mert attól tartanak, hogy már nem lesznek nők, ha levágatják rövidre. Sokszor a férfiak mondják nekik, hogy nehogy rövid legyen a hajad, mert akkor már nem fogsz tetszeni. Pedig sokan kipróbálnák, milyen lenne ha…? Szerintem jobb fiatalon kísérletezni, de végül is ők döntenek.

A fotók alapján készülni tudtok. Oscar, te is eljátszol a sminkekkel fejben?

OSCAR: A bemutatkozó levelekből kicsit már képet kapunk róluk és az életükről, ami nagy segítség. Bennem is kialakul, milyen irányba induljak el. Nálam van egyébként a legtöbb lelkizés, hisz Nórinak megörülnek, megvan már a ruha, Niki minden tudnivalót elmond a hajukról - aztán belehuppannak a székembe, és gyakran itt tör rájuk a bizonytalanság. Szeretne változni, de igazából nem tudja, miben és mennyire. Én pedig kezelem! A humor sem árt.

Mi a koncepciód? Szebbé tenni vagy önmagát megrajzolni? Illúziót kelteni vagy kihozni belőle azt, ami benne van, csak eddig nem látszott?

OSCAR: Nekem ő maga a fontos. Sokat beszélgetek velük, épp a bizonytalanságuk miatt. Sürgetnek is mindig a többiek, hogy "Idő van!"

Tulajdonképpen te vagy a pszichológus a csapatban?

OSCAR: Igen, mindenkivel meg tudom találni a közös hangot. Nagyon felbátorodnak, mert elmondom, hogy drágám, neked ilyen a hőmérsékleted, a bőrszíned, szemszíned, hajszíned, formavilágod, ilyen lehetőségeid vannak, és mindent megmutatok nekik. Úgy kerülnek tőlem Kata fényképezőgépe elé, hogy már csillog a szemük.
NÓRA: Az is nagyon fontos, hogy minden szakértő próbál kézzelfogható, praktikus tanácsokat adni, amiket máskor is hasznosítani tudnak majd, amikor nem leszünk ott a gardróbszekrény vagy a tükör előtt. Így fésüld a hajad, úgy fesd a szemed, ezt a ruhafazont keresd, erre ügyelj, ha fotóznak...
OSCAR: Kata megtanítja nekik, hogyan kommunikáljanak a testükkel. Meg tudja mutatni, hogy álljanak, mi az előnyös - ő teszi fel az i-re a pontot.

Többször utaltatok a bizonytalanságra. De igazából mivel küzdenek a nők? Legalábbis a ti tapasztalatotok szerint?

ZARAY KATA: Gyakran kiderül, hogy igazából még a pontos méreteivel sincs valaki tisztában. Nem tudja, mit emelne le a polcról egy üzletben. Nem ismeri a saját adottságait és lehetőségeit. Sokszor meglepődik a tükör előtt állva, amikor látja, hogy másképp is ki lehet emelni a derekát, sőt, hogy egyáltalán van dereka! Ő csak azt látja, hogy "kövér", de azt nem, hogy vannak olyan részei a testének, amiket ki lehet és ki is kell emelni.

Mik a leggyakoribb mondatok?

BERTA: Nagy a hasam, nagy a fenekem, a térdem nem olyan kecses, vastag a bokám, a karom, túl nagyok a melleim vagy épp túl kicsik... Soroljam még? Mindennel tud gond lenni.
NIKI: Göndör a hajam, egyenes a hajam, vékonyszálú, túl kevés... Sose jó, ami van.
OSCAR: Keskeny az arcom, túl kerek, csontos... És amikor megmutatom mindazt, amit sminkkel el lehet érni, akkor csak ámul: "Jé, csak ennyi kell és máris szebb!" A hölgyeknél a tetszeni vágyással nincs baj. Azt mindenki akarja. De a magyar nők általában türelmetlenek. Varázspálcát szeretnének, és azt, hogy ne kelljen semmibe energiát fektetni. Szívfájdalmam, hogy a magyar nők nem rúzsozzák magukat. Ha megnézzük a francia hölgyeket, semmivel sem különbek, de feltesznek egy alapozót, egy jó napszemüveget - a szemük nem is látszik -, egy élénk színű ajakrúzst, és már ragyognak is.

Drága Oscar, a rúzs tök jó, de macerás, mert elmászik... Pfuj.

OSCAR: Mert nem úgy kell feltenni a rúzst, hogy a flaskából kitekerem. Az ujjbegyemmel felkenve a legvadabb szín is megszelídül, és sokkal tartósabb lesz, ha bemasszírozom az ajak finom kis barázdáiba. Az ott marad.

Kata, érkezzünk meg a fényképezőgéped elé.

KÁNTOR KATA: Nekem könnyebb már a dolgom, mert mindenhol kaptak egy kis simogatást. Nekem már szinte csak a tartásukon kell javítani. A "kakadu" a jeligém.

Micsoda? Hogy jön ide a madártan?

KÁNTOR KATA: Nézd meg a kakadu tartását. Nem elég hogy kihúzod magad, a fejet is emelni kell. Figyeld meg a családi fotókat. A legtöbben félrebillentik a fejüket, ami előnytelen. Egyébként a kedvenc mondatom, amikor közlik: "Nekem nincs jó fotóarcom." Mondom, ezt felejtsd el, mert ilyen nincs. Mindenki ahhoz van hozzászokva, hogy otthon valaki lekapja őket, és muszáj mosolyogni. Amit "muszáj" - eleve rossz, hisz az ember feszeng. Meg szoktam mutatni, hogy milyen kép készül, ha csak néz, ahogy szokott, aztán pedig azt, hogy mennyire életre kel az arca, ha egy boldog pillanatra gondol. Annyira más!

Mindenki adjon egy ötletet a hölgyeknek - játék a változtatással!

BERTA: Aki általában nadrágot hord, az vegyen fel egy szoknyát, vagy aki csak feketében jár, az pusztán a játék kedvéért húzzon fel valami színeset. Nem a megszokott darabokat. És fontos, hogy figyeljünk a pontos méretre. Ha S-es a méretünk, ne akarjuk eltakarni L-es pólóval.
NIKI: Lehet bátrabb az ember, ha van egy olyan fodrásza, akiben megbízik, mert kipróbálhatja az ellenkezőjét annak, amit idáig viselt. Persze ha levágatja, akkor idő kell, amíg újra megnő. De miért nem játszik a színekkel? Kipróbálnád a szőkét? Mi tart vissza? Ha nem tetszik - vissza lehet festeni. Két-három évente érdemes váltani.
OSCAR: Néhány dolog nem hiányozhat egy női neszesszerből. Egy alapozó, ami gyönyörűen frissíti a bőr szerkezetét és színét. Por a szemöldök élénkítéséhez, no meg egy spirál, ami öltözteti a szempillákat. Máris nem a fáradtságot látod, hanem a nyitottságot és azt, hogy tettre kész. No meg az élénk rúzs, amiről már beszéltem. Ha ugyanazzal az almácskákat is megcsipkedjük az arcon, akkor külön arcpír sem kell. Ennyi. Ez is kommunikáció.
NÓRI: Az én tanácsom az lenne, hogy aki végigolvasta ezt a cikket, annak jöjjön meg az ihlet, hogy kezdeni akar magával valamit. Az már jó, ha odáig eljut valaki, hogy ír nekünk, de sokakban meg sem születik a gondolat, hogy érdemes lenne valamin változtatni! Úgyhogy tessék odaállni otthon a tükör elé, és feltenni a kérdést: Elégedett vagyok azzal, amit látok? Ha nem, akkor tessék változtatni!

Beszélgettünk azokról, akik eljönnek hozzátok, de most hadd kérdezősködjek rólatok. Hisz mindenki járta a saját útját, míg egy csapatba nem tömörültetek. Ki hogyan talált rá a saját szakmájára, mániájára?

ZÁRAY KATA: Kiskoromban, ha zsebpénzem volt, akkor azt biztosan ruhára költöttem. Néhány éve dolgoztam egy divatmagazinnál, és beleszerettem abba, hogy kitalálok valamit és megvalósítom. Három-négy éve fogalmazódott meg bennem, hogy stylist legyek.
BERTA: Jó látni, hogy a gondolatokból mi minden születhet. Nemcsak ruhákkal, hanem enteriőrökkel is foglalkozunk. Én olyan környezetben nőttem fel, ami efelé terelt. Anyukámnak ruhaüzlete volt, nagymamámnak turkálója, nyaranta ott ültem a ruhák között, úgyhogy szinte nem is volt kérdés, hol fogok kilyukadni.

Sokáig hajmodell voltál, aztán kezedbe vetted az eszközöket. Már a Barbie babádat is fésülgetted?

NIKI: Voltak Barbie babáim, de nem foglalkoztam különösebben a hajukkal. Az ragadott magával, amit hajmodellként láttam. A profizmus nyűgözött le, és hogy olyan szép dolgokat lehet csinálni. Nem akartam egy fodrász lenni a sok közül, arra vágytam, hogy ilyen csapatban dolgozhassak. Az nem vonzott, hogy tíz perc alatt levágjam valakinek a haját, de az igen, hogy megtanuljam és kitaláljam, hogy kinek mi áll jól. Imádom csinálni! Dolgozom üzletben is. Szeretem a sokféleséget.
KÁNTOR KATA: 14 évesen a nagybátyámtól kaptam az első fényképezőgépemet, de az még a szekrény tetején landolt. Alapvetően operatőr szerettem volna lenni, a családban mindig én kameráztam. Aztán a gimi harmadik évében az osztálytársam elvégzett egy fotóstanfolyamot és behozta a gépét. Tőle kaptam ihletet, és a mai napig hálás vagyok neki ezért. Szeretem, hogy ilyen sokszínű a munkám, hisz rengeteg emberrel találkozom. Kihozni azt az oldalát, amit nem ismer, vagy amivel még nem találkozott - igazi sikerélmény! Mindegyikünk a kreatív oldalát szereti annak, amit csinál. Beszélgettünk is róla, hogy egyikünk sem tudná elképzelni a mindennapjait egy irodában...

Oscar, te színházi emberként indultál, színpadon álltál, mozgásművészként kezdted. Ma már magad helyett másokat rajzolsz meg. Japán, New York - fantasztikus helyeken jártál. Azt hinném, hogy nehéz hátralépni. Látszásból a láttatásba.

OSCAR: Fura, én álmomban sem reméltem mindazt, ami megtörtént az életemben. Folyamatos személyiségfejlődés volt. Szeretek kipróbálni dolgokat, és nem maradok a felszínen, hanem a mélyére ások. Hiszek abban, hogy a sors vezényel. Így jutottam el Japánba is.

Mit hoztál onnan?

OSCAR: A sintó vallást. Amiben benne van a szépség csodálata, áhítata. Ami természetes, az önmagában szép. És milyen jó tenni azért, hogy valami gyönyörű legyen.

A nyugati világot is ismered. Na, az inkább maszkot rak az emberek arcára.

OSCAR: Az egyensúly a lényeg. Az életemben is erre törekszem. Ha kifelé kell fordulnom, akkor meg teszek mindent, de amúgy egy magánzó vagyok. Van egy saját világom, amiben megteremtem azt a harmóniát, amire szükségem van és feltölt. Japánban megtanultam az alázatot, amivel ők művelik a szakmát. Az ember tiszteletét. A kommunikációt. Azóta is abból táplálkozom, amit ott átéltem. A sminkelés mellett festegetek is. Vigyázok arra a harmóniára, amit megtaláltam, és őrzöm a szívemben.

Nóra, te modell voltál, ma pedig médiumként közvetítesz. Sok embernek mintát adsz...

NÓRA: Ha engem kérdeztél volna meg fiatalon, nyilván én sem gondoltam még álmomban sem, hogy egyszer majd mindezekről beszélgethetünk. Elkezdtem videókat csinálni, és egyszer csak szembesültem azzal, hogy mennyien nézik! Üggyé vált a dolog, és rádöbbentem, hogy ez mekkora felelősséggel jár, hisz már 160 ezren vagyunk a Facebookon, köztük rengeteg fiatal! És olyan jó, hogy most már jót is tudunk tenni, hogy összefogva segíteni is képesek vagyunk. Legutóbb fogyatékos gyerekeknek szereztünk hangszereket... Elképesztően jó érzés. Szeretném, ha lenne folytatása.

Te vagy a kapitány - add meg a végszót!

NÓRA: Nemrég egy hetvenes éveiben járó hölgy jött hozzánk. "Meghagytuk" a korát, nem akartunk belőle húszévest csinálni, annyira szép volt! Jöttek a kommentek, milyen jó látni, hogy a nőiesség kortalan! Olyan jó átadni az embereknek, hogy tessék, nézzétek - a nő örök! Jut eszembe - Nóra, nincs kedved hozzánk eljönni egy kellemes délutánra?

Ööö... naná, hogy van!