Miért pont karácsonykor robban a bomba? Segítünk, hogy ne a düh uralja az ünneped!

Sok kapcsolatban, családban ilyenkor robban a bomba. Nem azért, mert „karácsonykor igazat mondunk”, hanem azért, mert a karácsony előtti hajtás feszültsége és a tudat, hogy nem feleltünk meg az elvárásoknak, éppen akkor el nem viselhető terhet jelent.

Egyre többen számolnak be arról, hogy karácsonykor óhatatlanul összecsapnak a család tagjai. A meny az anyóssal, a férj a feleséggel, a szülő a gyerekekkel vív ünnepinek éppen nem nevezhető véres csatát. Vagy a már felnőtt testvérek esnek egymásnak. Előjönnek évek óta hurcolt sérelmek örökség vagy érzelmek mentén, mindig te voltál a kedvenc gyerek, esetleg könnyű neked, te kaptad meg nagyapa házát, nem neked kell belerokkanod a lakáshitelbe…

Akkor robbanunk, amikor a legkevésbé várnánk

Ezek a vádak és sebek persze egész évben dolgoznak a lélekben, de karácsonykor hangsúlyosabbakká válhatnak. Sok területen éleződhet ki konfliktus személy és személy között, és felerősödhetnek a belső konfliktusok is. Azok a problémák, amiket addig szépen elrejtett a lélek, valamint ilyenkor történik meg a szembesülés a lemaradással. Úgy érezhetjük, lemaradtunk valami nevesincs versenyben: másnak nagyobb fa, finomabb falat, gazdagabb ajándék jutott. Mások jobban teljesítettek. Ráadásul ilyenkor a „kötelező” vendégjárás miatt jobban rá is látunk mások életére (vagy azt gondoljuk, amit látunk, az a valóság), és érezhetünk fájdalmat és csalódottságot azért, mert erőfeszítéseink dacára, nekünk kevesebb jutott a jóból.

És akkor robbanunk, amikor a legkevésbé számítunk rá. A halászlé fölött szenteste vagy másnap a sógoréknál, aki humornak szánt, ostobácska megjegyzést tesz arra, hogy nyúzottnak lát minket. Esetleg a gyerek tesz vagy mond olyat, ami szélsőségesen kihozhat a sodrunkból. Lehet, hogy az év 364 napján mindezt elviseljük, de karácsonykor gyengének bizonyulhatunk.

Szlogen: "Számít ez valamit?"

Akadnak, akik felismerték ezt a mechanizmust, és kivonják magukat az őrületből: ha nem is ugyanolyan a karácsony napja, mint egy hétköznap, de nem akarják megmutatni se másoknak, se önmaguknak, hogy mire képesek. Nincs napokig tartó sütés-főzés, se vendégjárás, így szűk családban ünnepelnek nagyon csendesen. Esetleg rafinált trükkökkel szerelik le azokat a rokonokat, akikről tudják, hogy hajlamosak konfliktust kirobbantani.

Egy fiatal pár minden karácsony előtt szövetséget köt. Megfogadják, hogy ezen az ünnepen sem engedik meg önmaguknak és a másiknak se, hogy kijöjjenek a béketűrésből. Szlogenjük a "Számít ez valamit?”. Ha odaég a káposzta, ha az anyós már megint beszólt, ha nem úgy sül el valamilyen program, ha felébred a gyerek és meglátja a készülődést, szóval bármilyen zűrös esemény történik, nem hat rájuk. Megoldják vagy nem oldják meg, de nem engedik, hogy a kettőjük és a család békéjét bármi lerombolja. Ugyanakkor nekik is évekig tartott, mire kialakult és valóban működőképessé vált ez a gyakorlat.

Ma már azonban a gyerekek is tudják, hogy a karácsony ettől (is) különleges, ettől is ünnep. Nincs vita, nincs szidás, nincs káromkodás, de nincs ötféle süti se az asztalon, és ha az év többi napján nem is, de karácsonykor legalább egyszer vendéglőben vacsoráznak. Így az anyuka is tud pihenni egy egész napot.

Üss vagy menekülj!

Az Origo.hu tavaly decemberben megjelent egyik írása is a karácsonyi agresszióval foglalkozik.
Az írás szerint a karácsonyt megelőző eszeveszett hajtás, a tömeg, az órákig tartó sorban állás, a parkolási nehézségek, valamint az árak (a nem is engedhetem meg magamnak keserűsége) olyan fokú stresszt okoznak, amely kiváltja az ősi harcolj vagy menekülj! viselkedést az emberekben.

Egy brit pszichológus, David Lewis szerint a karácsonyt övező körülmények, az, hogy viszonylag kis helyen kell sok ismeretlen egyedből álló tömegben tülekedni, aktiválhatja az alapvető túlélési mechanizmust. A harcolj vagy menekülj! állapot a szimpatikus idegrendszer válasza egy veszélyesnek ítélt helyzetre. Ebben az esetben a szívverés felgyorsul, verítékezés lép fel, megbolondul a vérkeringés és megemelkedik a szervezetben a kortizol nevű stresszhormon szintje. Mindez természetes módon fokozza az általános jellegű agressziót – az utcán, majd hazatérve a saját környezetünkbe is továbbvihetjük az indulatot.

Különösen igaz ez azokra az emberekre, akik egyébként nem városban, hanem vidéken élnek, és nincsenek hozzászokva a tülekedéshez, vagy azokra az apukákra, akik esetleg egész évben kimaradnak a nagybevásárlásból (ezt a nő hazafelé a munkából máskor rutinból elintézi), de karácsonykor hirtelen befogják őt is, és neki kell sorban állnia a halasnál, a piacon, vagy tülekedni a játékboltban az utolsó villanyvasútért a gyereknek.

Egy nagyon is beszédes brit felmérés szerint a britek 25 százaléka úgy érzi, a karácsonyi bevásárlás nagyobb kihívás és teher (stressz) egy űrlap kitöltésénél, sőt a repülés és a hétköznapi közlekedési dugó is háttérbe szorult a karácsonyi tülekedés stresszhatás-vizsgálatánál. A britek a felmérés szerint az egyre nagyobb sebességgel terjedő online vásárlással cselezik ki ezt a problémát.