Fogyókúra egy életen át vagy genetikai lottóötös - mi a természetesen vékony emberek titka?

Menyes Barbara

2015.03.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Valahol a lelke mélyén a legtöbb ember arra vágyik, hogy szép, egészségesen vékony legyen, ám az állandó diétázás és a megerőltető sport a kezdeti lelkesedés után sokaknak kedvét szegi. Miért van az, hogy egyeseknek látszólag semmi gondot nem okoz megőrizni az alakjukat, míg mások bárhogy próbálkoznak, kudarcot vallanak?

Sokan erre azt válaszolják, mindez puszta genetika: aki jó géneket örökölt, nem fog elhízni, aki viszont hajlamos rá, az folyton küzdeni fog a kilókkal. Ihász Katalin dietetikus, a Life.hu szakértője is hasonlóképp vélekedik erről. ,,Azt gondolom, nincsenek csodák, mindenkinek vannak adottságai, és bár mindig lehet ezeken javítani, alapvetően elég nehéz befolyásolni a testalkatunkat. A megfelelő táplálkozás, a mű ételek, a sok édesség hanyagolása, a napi több liter folyadék elfogyasztása nagyon fontosak, és persze mozogni is kell rendszeresen. Felesleges egy életen át koplalni a karcsúság érdekében, inkább az egészséges életre kell törekedni."

Érdemes azonban alaposabban megfigyelni azokat az embereket, akik a környezetünkben látszólag minden erőfeszítés nélkül tartják a súlyukat, és ellesni tőlük néhány praktikát.

Figyelj a testedre!

Ezek az emberek hallgatnak az ösztöneikre és bíznak a saját szervezetük üzeneteiben. Vagyis míg a fogyókúrázók mániákusan odafigyelnek arra, hogy naponta hányszor és mennyit esznek, és emellett folyadékot visznek be a szervezetükbe, ők akkor esznek, amikor éhesek, és akkor hagyják abba, amikor jóllaktak.

Noémi, 28 (marketinges)

"Sosem diétázom, biztos vagyok benne, hogy ennek a genetika és a rendszeres sport az oka. Azt eszem és akkor, amit éppen megkívánok. Sokszor eszem keveset, mondjuk több nem is férne belém. Ha diétáznék és számolnám a kalóriákat, lehet, hogy minden kocka látszódna a hasamon, de akkor már fiú lennék :-) Egyedül pékárut nem eszem, rosszul vagyok az élesztős dolgoktól."

Ne gondolj állandóan a súlyodra!

Jellemző rájuk, hogy a gondolataik nem egyfolytában akörül forognak, hogy éppen hány kilót nyomnak és milyen méretű nadrágot viselnek. Míg a legtöbb embert teljesen lehangolja, ha nem a legjobb formájában van, ők látszólag mit sem törődnek mindezzel.

Minden ember más - hagyd a szabályokat!

Ne kövess mindenféle betarthatatlan szabályt, például hogy este hat után már semmit nem eszel, kerülöd a szénhidrátokat. A vékony emberek ehelyett arra figyelnek, mire hogyan reagál a testük. Például ha érzik, hogy a túl sok csokitól megfájdul a fejük, vagy a zsíros ételek után kellemetlen érzés van a gyomrukban, ösztönösen kerülik ezeket az ételeket.

Viszlát, bűntudat!

A természetesen vékony emberek az evést nem kapcsolják össze a bűntudattal, és ha netán túl sokat ettek valamiből, vagy nem a legegészségesebb ételt fogyasztották, akkor hamar túllépnek a problémán, és legközelebb igyekeznek jóvátenni „bűnüket".

Kati, 36 (háziasszony, 2 gyermek édesanyja)

"Biztosan sokan utáltak emiatt, de mindig vékony, szinte sovány voltam, pedig életemben nem sportoltam és sosem érdekelt, mit eszem. Családi ebéd után 2 órával már hamburgereztem, szinte többet ettem, mint a fiúk, de sosem látszott rajtam. És nem azért, mert lett volna étkezési problémám! Szerintem az emésztésem nagyon jó, és a genetikám is, mert anyu is elég vékony 60 évesen is. Ám a sport nélküli élet nyomait felfedezem magamon: a szülések után ugyan simán visszafogytam, de a bőröm állaga nem szép, a hasam ugyan lapos, de lóg, kockáknak nyoma sincs, és tónustalan a testem. De nem hiszem, hogy ezen változtatnék, egyszerűen nem vagyok az a sportos típus. Pedig jó lenne!"

Ne legyél stresszevő!

Talán a legfontosabb jellemzőjük azonban az, hogy nem az evés jelenti számukra a legfőbb örömöt, illetve az evést nem stresszoldásra, unaloműzésre használják. Természetesen nem arról van szó, hogy ne okozna számukra örömöt, ha valami finomat ehetnek, de nem az az evés célja számukra, hogy boldogok legyenek - azt megtalálják másban. Ha pedig szomorúnak, levertnek vagy magányosnak érzik magukat, megoldást keresnek a helyzetre, de tudják, hogy ez a megoldás sosem az evés.

Barbi, az Ez zsír! rovat vezetője

,,Mindig borzasztóan irigyeltem azokat a barátnőimet, akik tényleg BÁRMIT és BÁRMIKOR megehettek. Sosem voltam duci, inkább az a sportos alkat, de nem kellett magam nagyon elengedni ahhoz, hogy feljöjjön rám 1-2 kiló. Ezt elég hamar megtapasztaltam, nagyjából 14 éves korom óta figyelek arra, mit eszem. Kipróbáltam jó pár csodadiétát, de mindig az lett a vége, hogy akkor fogytam, amikor tényleg nem érdekelt a dolog, vagy jött a vizsgaidőszak... Abszolút abban hiszek, hogy a egészséges életmód és a heti 3-4 alkalom edzés elég ahhoz, hogy elégedettek legyünk a testünkkel. Munka mellett még erre sem könnyű odafigyelni. Szerencsém van, nálunk a családban senki sem duci, de csontsoványak sincsenek. Nekem tartani kell a formám egy életen át, de nem bánom, sokkal jobban érzem magam a bőrömben, ha egészségesen élek!"