Ne üvölts, ne kérkedj, ne oktasd ki - házi feladat írása a gyerekkel

Ne aggódj, nem vagy egyedül ezzel a problémával, és nem vagy attól rossz szülő, hogy a hátad közepére sem kívánod az elkerülhetetlen csatát vagy sziszifuszi munkát a csemetével.

Az is lehet, hogy eleve forradalmat csinálnál - ha tehetnéd -, mert miért kell még este hétkor is a szintén kimerült, koncentrálásra képtelen gyerekkel verset magoltatni, matekházival gyötörni vagy helyesírást gyakorolni. Attól azonban, ha lázadó gondolataidat megosztod a gyerekeddel, nem teszed könnyebbé a kötelező feladatot, sőt magad alatt vágod a fát, hiszen a gyerek ennek nyomán az iskolai feladatok során is ezt a véleményt fogja képviselni.

De nézzük, mit tehetsz és mit kerülj el, ha már olyan suliba írattad a gyereket, vagy olyan rendszer szerint tudod csak a munkád és a gyereknevelést összehozni, ahol marad házi feladat neked is.

Amit kerülj el:

1. Ne üvöltözz a gyerekkel, akkor se, ha tizedszer is bakizik a versmondásban, vagy tizedszerre se sikerül a feladat. Ne büntesd gyenge teljesítménye miatt.

2. Ne kérkedj a saját egykori iskolai teljesítményeiddel (előkereshetik a bizonyítványod a gyerkőcök... hidd el, sok szülő belebukott már az igazságba).

3. Ne oktasd ki, ne mondd azt, hogy "bezzeg az én időmben", és ne hozakodj elő idejétmúlt pedagógiai módszerekkel. A körmös ideje már elmúlt és reméljük, a pofonok ideje is lejárt.

4. Ne szidd az iskolát, a pedagógust a gyerek előtt - akkor se, ha egyébként valóban igazad van. Ilyenkor keresd meg az illető pedagógust és próbáld vele megértetni gondjaid, vagy válts iskolát.

5. Válogasd meg jól a szavaid, ha sokallod is a feladatokat, ne engedd, hogy áldozatként tekintsen magára a gyerek.

6. Ha képtelen egy ésszerű időn belül megírni a feladatot, vagy megtanulni amit kell, ne ültesd dühből, csak azért is alapon - a konyhaasztalnál. Vagyis ne büntesd a gyengeségéért.

7. Ne írd meg helyette a házi feladatot, vagy igen?

Amivel segíthetsz

1. Valójában születése pillanatától a segítségére lehetsz azzal, ha rendszerességre és feladattudatosságra neveled. Ha ezt elmulasztottad, az iskoláskor első napjától kezdve segíts neki rendszert építeni.

2. Tanítsd meg, hogy fontos eszköz a rend az íróasztalán, a táskájában, ha nem talál valamit, azzal csak magának okoz bonyodalmat. Tanítsd meg rendet tartani.

3. Tanítsd meg fontossági sorrendet felállítani a feladatok között. A nehezebbel kezdjen, a könnyebb feladatok felé haladjon.

4. Tanítsd meg jól beosztani az idejét, ha ez megy neki, akkor nem fog az idegeiden táncolni és húzni az időt, hiszen lesz annál jobb dolga is, mint veled meg a soha el nem készülő házival az íróasztal mellett üldögélni.

5. Ha nagyon fáradt, adj neki felmentést a feladatok alól - ezt jelezd is az osztályfőnöke felé, ne kerüljön e miatt bajba -, de ez a felmentés ne legyen rendszeres.

6. Ha hetente gyakran marad estére is házi, akkor gondoljátok újra a szakköröket vagy a délutáni foglalkozásokat. Lazítsd a napirendjét, hogy maradjon energiája estére is.

7. Vekerdy Tamás pszichológus, a "gyerekek mentőangyala" többször elmondta már -, nem fog összedőlni a világ, ha egyszer-egyszer alapon mégis lediktálod a gyereknek a háziját. Csalás? Lehet. Rossz példát mutatsz? Lehet. Mert lehet, azt tanulja meg, hogy "na, majd anyu úgyis megoldja" - s ezzel letolja magáról a felelősséget. De lehet, azt tanulja meg, hogy legyen bármekkora a baj, anyu (apu) ott van, átkarol, megért, segít és ha kell, az egész világgal szemben megvédelmez. Vagy legalábbis átlátja, hogy egy olyan rendszerhez kellene alkalmazkodni gyerekként, amely kevés rugalmasságot tudhat a magáénak, és hogy egy kicsi gyereknek nem mindig megy a szigorú rendszerhez való alkalmazkodás.