Egy baba, akinek a fogantatásához két anyuka kellett

Almádi Zsuzsa története egyáltalán nem mondható hétköznapinak, 11 év várakozás és vágyakozás után köszöntött be életébe a csoda, és született meg gyönyörű kislánya. A kismama és férje hiába próbálkozott évekig, a várva várt baba nem akart megfoganni. A sikertelenségnek megvolt az oka: Zsuzsánál a sok-sok vizsgálat végén korai klimaxot diagnosztizáltak, emiatt nem rendelkezett a teherbe eséshez megfelelő petesejttel. Az elszánt asszony azonban nem adta fel az álmát, gondolt egy merészet, megkérdezte unokatestvérét, Melindát, aki ikerlányok édesanyja, hogy adna-e neki petesejtet. (Húga épp kicsúszott a szigorú korhatárból, így ő nem adományozhatott petesejtet.)

A szerencsére korhatáron belül lévő, fiatal Melinda válasza – gondolkodás nélküli – igen volt. Összehangolták a két nő ciklusát, és alig két hónap múlva már meg is volt a petesejt. A kis élet lombikban fogant meg, majd megtapadt Zsuzsa méhében, és elkezdődött az áldott kilenc hónap. A szülés napján - programozott császár volt - Zsuzsa földöntúli nyugalommal várta kislánya megérkezését. Aztán, amikor kiemelték anyukája hasából az egészséges kislányt, Zsuzsában mintha átszakadt volna egy erős gát: végre átadta magát a hatalmas boldogságnak, és percekig csak sírt és sírt.
A pici Maja 3250 grammosan jött a világra, percek múlva édesapja mellkasára tették, ott ismerkedett a kinti világgal, míg édesanyját még ellátták, varrták a műtőben.

Azóta a család gyakorlatilag eufóriában él. Így írt erről naplójában Zsuzsa: „Az életemmel eddig is elégedett voltam, hiszen a világ legcsodálatosabb férjét tudhatom magam mellett, szerető családom van, de valami hiányérzetem mindig is volt. Nem volt semmi ehhez fogható dolog, amiért így tudtam volna lelkesedni, és tűzön-vízen át mindent megtenni, mint az, hogy gyermekem legyen! Ő hiányzott az életemből-életünkből, egy kis jövevény, és most már tudom, hogy igenis erre születtem, kiteljesedett az életem, és azt csinálom, amit mindig szerettem volna. Édesanya vagyok!!!"

A kis Maja nagy, szerető családba született bele, ahol mindenki várta - a szülésre Melinda, a petesejtdonor is felutazott Budapestre.
Zsuzsa édesapja a szülés alatt és után is órákig sírt a boldogságtól, hogy ilyen gyermekek, rokonok veszik körül őket, akik ekkora áldozatot hoztak azért, hogy a nagyobbik lányának is gyermeke lehessen.