"A terhesség alatt már készültem rá, hogy nem lesz sétagalopp. De erre nem lehet felkészülni max. elképzelni, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal. A legijesztőbb dolog az volt, amikor hazavittük a kórházból, és rádöbbentem, hogy ezt a kis emberkét valahogy életben kell tartani. Totál rám van utalva. Az érzéstől és felismeréstől összeszorult a gyomrom. Akkor tudatosult bennem a felelősség. Szerencsés vagyok, mert Sebas rengeteget segít nekem, és nagyon jól tűri a kiborulásaimat is. Mert vannak. Főleg mikor nem tudom, hogy Zoé miért sír. Gondolom ismerős a helyzet, a gyerek ordít, te mindent végigzongorázol, (kaja, pelus, orra nincs-e eldugulva, stb.) és nincs eredménye. A gyerkőc még mindig ugyanúgy üvölt. Volt, hogy én is sírva fakadtam vele" - mesélte Erika, akinek a nehézségek ellenére csupa öröm és boldogság az anyaság. Még többet ITT olvashatsz a kis családról.
Nézzétek meg ma délután 4-kor a LifeNetworkön -Szem nem marad szárazon!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.