Vajon honnan veszik a bátorságot a pohos, szőrös, leharcolt teremtés koronái, hogy térdig a Balatonban, majomszigetbe tömörülve, hangosan (le)pontozzák a nőket? Három pocakmacsó. Röhögve lapogatják a hasukat, diszkréten finganak egyet-egyet, megbeszélik, hogy hazafelé még isznak egy pofa sört, és eldöntik, hogy ki való a Playboyba.
"Anya, te egy 8-as csaj vagy a 10-ből. Azt mondta az egyik bácsi a másiknak. Hallottam" - tudósított a kicsi halacskázás közben. Ekkor lettem figyelmes a Balaton alkalmi pontozó brigádjára. Akár ki is húzhattam volna magam a bóktól, főleg, amikor meghallottam, hogy a 10-es Zimány Linda és az a félvér csaj a Sherlock és Watsonból, akinek nem jutott eszükbe a neve (majdnem szóltam, hogy Lucy Liu), de felment bennem a pumpa, mert rögtön ezután az egyik lógó gatyás a saját feleségét kezdte lepontozni. "Nem venném meg a Playboyt, ha az asszony lenne benne." A többi pedig harsány, höcögő röhögéssel helyeselt és kontrázott a saját párja rovására.
A megmondó pocakmacsók playboynyuszikra vágynak?
Mellettük három helyes, asszonyosan telt nő játszott a gyerekeikkel. Szépek voltak csinos, vidám fürdőruháikban. Nem feszes, húszéves testek, hanem már sokat megélt, enyhén szélesedő csípők, kicsit megereszkedett mellek, itt-ott egy kis narancsbőr és nevetős szarkalábak tűntek elő a vízből, ahogy labdáztak a gyerekekkel, vagy úszógumiban tologatták őket. Bármelyik lehettem volna akár én is. Vagy te.
Pedig az igazi álomcsajok egy karnyújtásnyira vannak. Nők, szülés után. Nem retusált álomcsajok, hanem hús-vér asszonyok, akiknek a testén is nyomot hagyott az élet. És akik - ahogy a tőlük elkapott beszélgetésből kihallottam - mindennap szenvednek ettől. Ha tudnak, tornáznak, de a munka, a család és a házimunka mellett nem jutnak el az edzőterembe. Inkább bicajjal mennek az óvodáig, vagy gyalog a hatodikra, mert akkor legalább megvan a napi mozgás. A trendi fogyókúrára nincs sem idő, sem pénz. Mert ki tud kétféle konyhát vinni? És melyik anyuka nem kapkodja be a maradékot, amit a gyerek a tányéron hagyott? Persze, azért figyelnek magukra, szeretnének megfelelni az idealizált álomcsajoknak, mert tudják, hogy a "fiúk" - ahogy maguk között nevezik nem éppen adoniszi termettel megáldott férjeiket - ezt szeretnék. És ők szeretnének megfelelni nekik. Meg a barátnőiknek. Meg maguknak. Meg annak a rohadt nagy elvárásnak, hogy dögösnek kell lenni, szuper anyunak kell lenni, született feleségnek kell lenni.
De mi van a "fiúkkal"? Ki írta azt a papír macsó kódexet, aminek az egyik ki nem mondott szabálya az, hogy az okés, hogy felettük is múlik az idő, közben kinő a pocak, és elveszik a borotva, meg a szappan, és bárhol, bármikor nyugodtan lehet fingani egy bizonyos férfikor után, de a nőnek tipp-topp bombázónak kell lennie több gyerek és számos év múlva, még a strandon is?
Szeressétek az anyutestet!
Kedves balatoni pontozó "fiúk"! Dehogy haragszom én rátok, köszi a 8 pontot is, de! Kapjatok a fejetekhez, és legyetek kedvesek keressétek meg magatokban azt a srácot, akit majd megevett a penész azért a nőért, aki mellettetek játszik a gyerekeitekkel. Neki tetszik az aputest. Lássátok meg ti is a szépséget az anyutestben!
Igyátok meg bátran azt a pofa sört, borotválkozzatok meg, elő a régi Bruno Banani illattal, húzzátok be a pocakotokat, és kacsintsatok rá az asszonyra. Meglátjátok, ha a gyerekek elaludtak, újra 10 pontos lesz az az este!
A szerző további írásait ITT olvashatod.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.