A világ legveszélyesebb munkái

Bezárva: szénbányászok

A bányászélet nehézségeire jól rávilágított az a két évvel ezelőtti eset, amikor harminchárom chilei bányász rekedt hétszáz méter mélyen a föld alatt, mivel beomlott a bánya, ahol épp dolgoztak. Az arany- és rézbánya munkásai pókerrel ütötték el a várakozás hosszú óráit, miközben kintről egy tizenöt centis járaton élelmet, vizet és oxigént küldtek nekik, és a bányászok is üzenhettek családtagjaiknak. Végül két hónapig tartó megfeszített munka után tudták csak felszínre hozni a csapatot. Bár az eset nagy nyilvánosságot kapott, nem a chilei bányászok az egyedüliek, akik bennrekedtek beomlott bányákban, sokan életüket is veszítik így. Aki pedig olyan szerencsés, hogy egyszer sem omlik rá semmi, az is fizikailag nagyon megterhelő, veszélyes munkát végez nap mint nap. A sötét, föld alatti járatokban naphosszat belélegzi a szénport, ami állandó köhögést eredményez, és akkor még nem is beszéltünk a bányaféregről, melynek egycentis lárvái a bányászok bőrén keresztül jutnak be azok szervezetébe, és vérszegénységet, emésztési zavarokat, illetve tüdőproblémákat okoznak.

Szagokban: hullamosók és csatornatisztítók

Míg sokaknál a mosdó vagy mosogató alatti szifon megjavítása is erős hányingert eredményez, addig jó pár honfitársunk annál is nagyobb trutyiba merül nap mint nap. Csak a főváros alatt több mint ötezer kilométernyi csatornahálózat kígyózik, és ennek karbantartása, tisztítása a modern gépek ellenére megkívánja a kézi erejű tisztítást is. A munkások fehér, egész testet takaró védőruhában - a fehér szín jól látható, ha elsodorná őket az ár - ereszkednek le a sokszor combközépig érő szennyfolyóba, melyben minden ott van, amit nap mint nap lehúzunk a vécén, vagy leengedünk a mosogatóban - bár a munkások találtak már hűtőszekrényt és élő állatot is. Amikor nem az iszapos szennyvízben gázolnak, akkor a megszáradt ürüléket csákányozzák a csatornák száraz járataiból, s teszik mindezt havi alig több mint százezer forintért.

A másik, igencsak kellemetlen szagú munkahely a hullamosóké, akik az alagsorba száműzött munkahelyükön a minden nap beszállított halottak testét mossák le, illetve készítik fel a temetésre. Nemcsak azzal találkoznak, ami egy baleset vagy a halál során kijöhet egy emberből, hanem fel is öltöztetik a halottakat, a nőket kisminkelik, megfésülik, és egyáltalán, próbálják minél jobb állapotba hozni a testeket a temetésre. Persze ők sincsenek túlfizetve, és jó kérdés, hogy mennyi idő után bolondulnak bele a csendes pincehelyiségben hullákkal tölött évekbe.

Tengerbiológusok és rákhalászok

Miközben sokan irigylik a gyönyörű tengeri élővilágot csodáló tengerbiológusokat, épp ők azok, akik nem mehetnek másnaposan, vagy csak egy kicsit is dekoncentráltan dolgozni, mert nem a főnök, hanem egy cápa rosszalló tekintetével kell szembenézniük. A vizekben pedig a cápák mellett rengeteg ismeretlen, olykor emberre is veszélyes állatfaj él, sok cápaszakértő pedig saját bőrén tapasztalja meg kedvencei "szeretetét".
Az alaszkai rákhalászoknak még nehezebb dolguk van: nemcsak hálókat dobálnak ki a csónakból, hanem veszélyes és fizikailag nagyon megerőltető munkával, iszonyú hidegben emelgetnek igen nehéz ketreceket. Eközben a hajót dobálják a hullámok, időnként beborítja őket a jéghideg víz, de pihenniük nem lehet, mert a jó fogáshoz gyorsan és szakszerűen kell dolgozniuk éjjel-nappal. Sokaknak viszont megéri a fáradtságot, mivel egy jó fogással sok pénzt kereshetnek, és végre hazamehetnek melegedni a családjukhoz.

Vigyázat, dől! - favágók

Egy amerikai oldal kétszáz szakma közül igyekezett kiválasztani a legnehezebbet, és nem volt kétséges, hogy kik nyernek: a favágók élete sem egy diadalmenet. Egyrészt rengeteg időt kell az otthonuktól távol tölteniük olyan erdőkben, ahol sokszor csak nehezen és hosszú órák alatt jutnak segítséghez, ha bármi baj történik. Arra viszont nagy az esély, hiszen nemcsak a dőlő fák, hanem a fűrészek is komoly sérüléseket okozhatnak - a halálozási arány a favágók közt az egyik legmagasabb. Aki nem sérült meg, az pedig egész nap megfeszített munkát végez, mire a hatalmas fatörzseket kivágja, és nem hibázhat. A fizetésük sem túl magas - kivéve talán Kanadában - , ráadásul karrierépítési vagy előrelépési lehetőségük sincs.

Akiket lelőnek vagy megvernek: paparazzók és haditudósítók

Paparazzónak, azaz lesifotósnak lenni nem is olyan egyszerű. Egyrészt drága felszerelésre van szükségük, másrészt egész nap irigyelt, szórakozó embereket követnek, órákat vagy napokat állnak lesben hóban és esőben is, ráadásul mindenki utálja őket. Nem egy celeb veri meg az őt fotózó paparazzókat, nem is beszélve a szóbeli bántalmazásról vagy a felszerelés tönkretételéről - pedig nem a lesifotósok adják ki a pletykalapot, és nem is ők veszik többszázezres példányszámban.

A tűzfészkek közelében lapuló haditudósítók, bár munkájuk jóval megbecsültebb, szintén nehéz helyzetben vannak. Őket nemcsak megverhetik, hanem egyszerűen lelőhetik az ellenséges katonák, bár olyanról is hallani, hogy a Bejrút-módszerrel maguk az újságírók kérik a katonákat, hogy a felvétel kedvéért lépjenek némileg akcióba. Ez azonban nem általános, a haditudósítók gyors vagy olykor kegyetlen harctéri halála viszont annál inkább.

Robbanások és feszültségek közt: nagyfeszültségű vezeték karbantartók és bombaszakértők

A nagyfeszültségű vezetékeket senki sem közelíti meg szívesen, vannak, akiknek viszont muszáj, hiszen például a viharok nagy károkat tehetnek a vezetékekben. Az Amerikában cable cowboyoknak nevezett dolgozók sokszor helikopteren közelítik meg a veszélyes terepet, és biztonsági köteleken lógva szerelik meg a vezetékeket, nem törődve a szédítő magassággal és hatalmas feszültséggel. Külföldön viszonylag sokat keresnek, hiszen akad, akinek ezer dolláros óradíja van, de ezért sokszor a védőruhák ellenére is életükkel fizetnek. Nálunk kisebb ugyan a fizetés, de a munka nem kevésbé veszélyes, tavaly húsz méter magasból esett le egy 41 éves munkás, miközben a földelést javította volna. Bár azonnal kórházba szállították, az életét már nem tudták megmenteni.

Ahogy a pórul járt bomaszakértőkét is nehéz lenne, akiknél sokszor előbb robban a bomba, mint hogy hatástalaníthatnák. A filmekből ismert vadászkéses módszer, melynél a főhős minden esetben eltalálja a megfelelő színű vezetéket, nem igazán fedi a valóságot, nagy szakértelem, odafigyelés és higgadtság szükséges ehhez a szakmához, és még így sem garantált a siker. A városokban elhelyezett bombákon kívül a felmérések alapján még mindig több éles taposóakna várja az arra járó gyanútlanokat, mint amennyit eddig hatástalanítottak - ez is a szakértőkre vár, ráadásul a mai napig kézzel végzik.

A matematikusoknak van a legjobb dolga

Egy amerikai felmérés szerint az átlag feletti fizetés és a nyugodt munkakörülmények miatt a matematikusok munkája a legirigyeltebb, míg a mentősök, taxisok és a hentesek végeztek az utolsó helyeken. A matematikusok nem tocsognak sem vérben, sem szennyben, a számok nem harapnak, nem robbannak fel, és maximum a kockás papír bűvölésébe őrülhetnek bele. Hazánkban a dietetikusok munkája hasonlít ehhez leginkább, bár fizetésük nyomába sem ér a külföldi matematikusok bérének.