Amíg a násznép el nem választ

A pár 2004 januárjában jött össze egy vakrandin, találkozásuk után pedig hamarosan össze is költöztek, sőt, még az év decemberében a férfi megkérte Michelle kezét. Azonban amilyen gyorsan nyélbe ütötték az eljegyzést, olyan sokat váratott magára az esküvő: a kézfogóra hat évet vártak, és majdnem egy teljes éven át tartottak az előkészületek, hogy a nagy napon minden a lehető legtökéletesebb legyen.

Bár arról nem szól a fáma, hogy a fiatalok miért húzták ennyi ideig a jegyességet, a történet alakulásának tükrében, legbelül valószínűleg érezték (vagy legalábbis a pár egyik tagja érezhette), hogy nincs minden rendben a kapcsolattal.

Az esküvőre hetven vendéget hívtak, köztük voltak családtagok és barátok is, Alan pedig azt kérte, hadd hívja meg a munkatársait is, akikkel nagyon jóban volt. Michelle természetesen beleegyezett, bár egy kis vészharang megszólalt a fejében, amikor párja a Gemma nevű kolléganőjét többször is emlegette a felsorolt meghívottak között. A menyasszony azt is furcsállta egy kicsit, hogy az igen kimondása után nem sokkal férje el is tűnt a munkatársai körében, de igyekezett elhessegetni fejéből ezeket a gondolatokat, hiszen Alan mégiscsak most tett örök esküt neki.

Azonban alig száradt meg a tinta a házassági anyakönyvi kivonatukon,

Bár amikor rákérdezett, van-e köztük valami, férje kinevette, néhány hónap múlva ő maga állt elő a bejelentéssel: úgy érzi, már nem szereti Michelle-t, és kezd beleszeretni Gemmába. A fiatalasszony szíve teljesen összetört, és fájdalmát csak fokozta, amikor a barátai elmondták, hogy már az esküvő előtt is többször látták kettesben Alant és Gemmát.

Ma, két évvel az események után Alan még mindig együtt van kolléganőjével, Michelle pedig várja, hogy kimondják végre a válást.

A vízválasztó hét év

Michelle és Alan történetét olvasva akaratlanul is felötlik az emberben a kritikus hét év mítosza. Vajon az ő esetükben is szerepet játszott ez a bűvös szám?