Tavasszal életem olyan szakaszába értem, ahol a futás egyre inkább kezdett a központba kerülni. A munka utáni órákba belecsempésztem az esti futásokat, és indultam egy futóversenyen is – ez tényleg nagy szó, tekintve, hogy mennyire nem szerettem azelőtt a gyalogkakukkodást. Mivel nem akartam lóbáló, öt perc után kifulladó technikával folytatni az újdonsült (ám a bringát nem kiváltó) hobbimat, elmentem egy futótechnikai edzésre. Nagyon-nagyon hasznos volt!
A bemutatkozás után egyből kimegyünk a terepre, ahol az edzőtől azt a feladatot kapom, hogy fussak körbe a pályán úgy, ahogy amúgy szoktam, nincs elvárás, és ne is görcsöljek rá. Két kör után megkaptam a „diagnózist": ülve futok (azaz a medencémet beejtem, ezért a fenekemet is hátratolom mozgás közben) és sarokra érkezem. Ez válasz arra, hogy miért fájt a csípőm és olykor a térdem a korábbi alkalmakkor.
Ha érdekel a teljes bejegyzés, és szeretnéd tudni, miért nagyon hasznos még egy futóedzés, kattints IDE, a Move it, Blondie! blogra!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.