Ha két kismama összefog - Önzetlen segítség rászoruló családoknak

Minden a Jön a baba Hadas Krisztával című sorozattal kezdődött: a második évad egyik szegedi mamája nagyon rossz anyagi körülmények között élt, ezért amikor Hadas Krisztáék megkérdezték az első évad anyukáit, hogy a már kinőtt vagy nem használt holmikból tudnak-e adni a májusban szülő Klaudiának, akkor Szomolányi Timi fogta magát, és egy csomagtartónyi holmit gyűjtött össze, amit aztán Hadas Kriszta a következő szegedi látogatáskor levitt magával a kismamának. Ezzel pedig Klaudiának a következő hetekre, hónapokra szinte megoldották a baba ellátását.

Miután az adás lement a tévében, az emberek újabb adományokkal halmozták el Timit, egyedül azonban már nem bírt a sok holmival, így vonta bele a jótékonykodásba a másik Jön a babá-s anyukát, Zsuzsit is. Mára pedig a kezdeti amatőr adományozás jócskán kinőtte magát:

Folyamatban van a nonprofit szervezetté alakulásuk, ám néhány akadályt még továbbra sem sikerült leküzdeniük: az adományok logisztikája, magyarán a kiszállítás és a tárolás átmenetileg van csak megoldva, szakadatlanul keresik azokat a végleges lehetőségeket, amelyekkel nyugodt körülmények között, szervezetten tudják végezni a munkát. Igen, ők a rászorulók segítését már a munkájuknak tekintik, amit a nap 24 órájában végeznek.

Itt ülünk egy közösségi ház apró szobájában, az alagsor tömve van babaholmikkal, a bejárat előtt csomagokban állnak a még kibontatlan adományok. Mi folyik itt tulajdonképpen, mit takar az, hogy rászoruló családoknak segítetek?

Mára már mondhatjuk, hogy országos hálózattá nőttük ki magunkat. Az ország különböző pontjain, például Nagybarcán, Kunhegyesen, Polgárban, Battonyán, Szegeden is élnek olyan családok, akiknek már segítettünk, vagy akiknek éppen segíteni próbálunk. Az egész úgy működik, hogy a rászoruló kismamák, családok vagy olyanok, akik ismernek rossz körülmények között élőket, felveszik velünk a kapcsolatot, és elmondják, mire lenne szükségük, mi pedig megpróbáljuk nekik beszerezni ezeket a holmikat. Az adománygyűjtést babaholmikkal kezdtük, most már felnőtt ruhákat, cipőket is kérnek, igazából már mindennel foglalkozunk. Volt, hogy hoztak kiságyat, babakocsit, vagy akár hordozót is.

Elég nagy feladatnak tűnik mindez, ti magatok oldjátok meg az adományok begyűjtését, szortírozását, kiszállítását?

Nagyrészt igen, de folyamatosan küzdünk a raktározással és azzal is, hogyan jutassuk el a kéréseket. Timinek van egy nagy autója, ő járja a környező kerületeket, a múlt héten például 200-300 kilométereket utazott, adományokat hozott és vitt. De volt például Nagybarcán egy kismamánk, neki úgy tudtuk eljuttatni a csomagot, hogy egy másik, a közösségben segítő anyukának arra laknak rokonai, és ők vitték el. Nagyon nagy szükségünk lenne tehát egy futárcégre, akik támogatnának bennünket. Próbáljuk felvenni a kapcsolatot különböző vállalatokkal, de eddig kevesebb sikerrel. Ez a raktár is csak ideiglenes. Kezdetben a saját lakásunkban gyűjtöttünk, aztán egy idő után már nem tudtuk hova tenni a rengeteg adományt, egyszerűen nem fértünk tőlük. Most már mondjuk mindenkinek, hogy hozzánk ne hozzák, mert nem tudjuk átvenni, egyszerűen nem tudjuk hova tenni. Ebbe a közösségi házba úgy jutottunk be, hogy korábban már szerveztünk itt kismamatalálkozókat, a tulajdonos ismert minket, és ideiglenesen felajánlotta a segítségét. De szeretnénk minél hamarabb végleges raktárt találni, mert ez így nem járható út, itt sokáig nem maradhatunk, meg mint láttátok, ki is nőttük elég gyorsan. Különböző cégeket megkerestünk már, írtunk a zuglói önkormányzatnak is, de eddig nem kaptunk segítséget, így hát folyamatosan keresünk.

Milyen családok keresnek meg benneteket, kik azok, akik rászorulnak a segítségetekre?

Nagyon sokféle anyukával, családdal találkozunk. Van például egy kismamánk, aki a napokban fog szülni, és 27 hetes terhes volt, mikor hirtelen elhunyt a párja. Mivel nem volt apasági nyilatkozata, ott maradt teljesen egyedül.

De van olyan család is, akiknél öt kisgyerek van, most várják a hatodikat, és a lakásukba nincs bevezetve a víz. A terhes édesanya az utca végéről hordja a vizet, hogy kézzel mossa ki a ruhákat, mert a mosógépük is elromlott. Nekik mosógépre lenne szükségük, de Sárospatakra egyszerűen nem tudunk hogy levinni egy mosógépet, meg igazából eddig nem is kaptunk senkitől. Most állítottuk össze egyébként nekik a csomagot, de még nem tudjuk, hogyan fogjuk eljuttatni.

Mindenkinek segítetek, aki ír nektek? Vagy van esetleg valamiféle szűrő?

Mindenkinek, de most már mindenkitől kérünk védőnői, családsegítői vagy szociális segítői elérhetőséget, hogy valamilyen szinten le tudjuk informálni a segítségkérőt. Ezt azért tesszük, mert értek már bennünket meglepetések.

Így ma már mindenkinek utánanézünk, és úgy vagyunk vele, hogy aki nem adja meg a védőnő telefonszámát, az nyilván nem rászoruló. Aki rá van szorulva, és szeretné, hogy segítsünk, az mindenben közreműködik.

Milyen gyorsan tudtok reagálni a kérésekre, mennyi az átfutási idő?

Sajnos nagyon nagy csúszásban vagyunk. Mivel nem volt raktárunk, két hónapot csúsztunk mindennel, két hónapra le kellett állítani az adományozást. Tehát aki júliusban írt nekünk, annak most tudjuk összeállítani a csomagot. Ez nagyon hosszú idő. Most ezen az ideiglenes helyen kicsit gyorsabban megy már a dolog, de egy hónapos átfutási idő még így is biztosan van. Ezt pedig nem mindenki érti meg. Van olyan, hogy jelentkezik nálunk valaki, akinek igazából már tegnapra kellett volna a segítség. Volt például egy vidéki anyuka, aki azt írta, hogy összesen három pelenkája van, nincs pénze többre, azonnal segítségre van szüksége, holnapra küldjünk neki. Természetesen ha budapesti lenne, akkor kocsiba pattannánk és gyorsan vinnénk neki pár csomaggal, de mivel vidéki, ezt nem tudjuk megtenni. Az ilyen kérésekkel nem tudunk mit kezdeni. Ki is szoktuk írni a Facebookra, hogy

De van, hogy már azon is felháborodnak, hogy nem írunk vissza rögtön a leveleikre. Meg kell érteni, hogy ez sajnos nem így működik, hiszen nekünk is utána kell néznünk, hogy amit kérnek, az van-e raktáron, vagy hogy tudjuk beszerezni.

Kik az adományozók, milyen emberek segítenek nektek?

Nagyon érdekes, de azt megállapíthatjuk, hogy általában nem azok adományoznak, akiknek valóban lenne mit, tehát nem a felső réteg, hanem olyan anyukák, családok, akik egyébként ők maguk is rászorulnának a segítségre.

Ahogy a Jön a baba-sorozatban láthattuk, mindketten újdonsült kismamák vagytok, és ezt a társadalmi munkát jelenleg még a csemetékkel az oldalatokon végzitek. Mi lesz pár év múlva, vissza szeretnétek menni dolgozni az eredeti szakmátokba?

Ezt az egész adománygyűjtést azért kezdtük el, mert igény volt rá, most már viszont tudjuk, hogy ezt szeretnénk ezután is csinálni, ez a munkánk. Látni az arcokat, hallani, mennyire örülnek a segítségnek, nagyon sokat jelent. Mi már csak erre koncentrálunk. Hamarosan itt a karácsony, most kezdjük majd gyűjteni a tartós élelmiszereket is. Ráadásul a kismamák, családok mellett a budapesti kórházakat is folyamatosan támogatjuk. A gyermek-, csecsemő-, újszülöttosztályokra lázmérőtől kezdve etetőszékig nagyon sok mindent vittünk már. Úgy érezzük, szükség van a munkánkra.