Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Új életet kezdtem!

Szia, anyu! Na, ez is elkezdődött! Mármint 2016. Már megint nem értem, mi a jó fenének kell örömmámorban úsznom, hogy megint eltelt egy év az életemből?! Isteni szerencse, hogy amióta színész vagyok, szinte minden szilveszterem munkával telik, mert ezerszer jobb érzés a szórakoztatók oldalán állni ilyenkor, mint sodródni a bizonytalan kimenetelű, sokszor erőltetett jókedvet sugárzó szilveszteri mulatságok között.

Sose felejtem el, még főiskolás koromban, ki tudja hogy, de elkeveredtem egy házibuliba egy lakótelepre. Úgy emlékszem, szinte senkit nem ismeretem a házigazdán kívül. Éjfél előtt értünk oda egy haverommal, és az újév első perceiben vadidegen emberek csóközönében fürdőztünk. Jobbnak láttam, ha távozunk inkább, de azt nem sejtettem, hogy az újév köszöntésének különleges rituáléja van a lakótelepeken. Mindenféléket dobáltak ki az ablakból, csillagszórót, petárdát, sok “hasznos” holmit…

Idén is kellemes volt az utolsó estém, egy hévízi hotel szilveszteri gálájának voltam a házigazdája. Rengetegen számítanak itt ilyenkor törzsvendégnek, évek óta visszajárnak szilveszterezni, azt hiszem, ez mindent elárul a nívóról. Egy gyors puszi és fotó még belefért Radics Gigivel, aki futott tovább a következő fellépésére.

Ott aludtam és korán reggel indultam vissza Pestre, mert 1-től már Mága Zoltán újévi koncert próbáján kellett jelen lennem. Jubilálok, idén már ötödször vezettem a műsort, most épp Demcsák Zsuzsa mellett. Óriási kavalkád, sok kedves ismerős. Azt mondják, ami az év első napján történik veled, meghatározza az évedet. Ez elég nagy baromság, de azért mindig ott motoszkál az érzés, hátha igaz.

Az új élet is elkezdődött, ami annyit jelent, hogy most be is fejezem, és indulok kicsit edzeni. A szándék megvan, most már csak kedvet kéne kreálnom hozzá!