Félelem és reszketés az iskolapadban

Mi történt eddig?

Január 16-án összesen több mint 53 ezer diák írta meg a matematika és magyar központi középiskolai felvételiket. A gyerekek közt voltak tíz-, tizenkettő és tizennégy évesek is, és az elméletileg 10 kérdésből álló feladatlapot 45 perc alatt kellett megoldaniuk. Azért írjuk, hogy elméletileg tíz, mert a hatodik évfolyamosok számára készült feladatokhoz alpontok is társultak, így végül három és félszeresére, azaz 34-re növelték az elvégzendő feladatok számát.

A 45 perc hamar elrepült,

még a legjobb tanulók között is sokan panaszkodtak arra, hogy ilyen kevés idő alatt nem volt idejük rendesen átgondolni a válaszokat.

A gyerekek csalódottsága érthető módon a szülőkre is átragadt, akik felháborodásuknak a közösségi oldalakon adtak hangot. Voltak, akik maguk is kipróbálták a megoldhatatlannak mondott feladatsort, de szinte senkinek nem sikerült elérnie a maximális 50 pontot.

Az ügy múlt héten továbbgyűrűzött, kiderült ugyanis, hogy

egészen pontosan a teszt egyik kérdése kétértelmű volt, amire logikusan végiggondolva két helyes válasz is adható lett volna. A megoldókulcs alapján viszont csak az egyik választ fogadják el helyesnek, és a szülőknek külön kell kérniük a javítás felülvizsgálását.

A felvételivel kapcsolatos anomáliák felszínre hoztak néhány, a hazai iskolarendszert érintő fontos kérdést: valóban valós képet ad egy ilyen felmérő a diákok tudásáról? És milyen hatása lehet a vizsga okozta kudarc a gyerekek későbbi teljesítményére?

Hogyan éli meg, és mekkora stresszt, terhelést okoz egy 10-12 éves kisiskolásnak egy felvételi?

Természetesen ez változó. Van gyermek, aki könnyebben veszi, van, akinek tartós vagy nem múló, rosszabb esetben negatívan meghatározó esemény. A lényeg az, hogy

Az alapvető probléma az, hogy túlságosan nagy teher az a felelősség, ami ennek a teljesítménynek következtében egy gyermekre, egy erre még ebben a korban felkészületlen és többnyire éretlen gyermekre raknak. Ha tréningeznék egy ilyen szituációra őket, ha gyakorlattá/rutinná válna ez a fajta megmérettetés, akkor kevésbé jelentkeznének káros hatások, és még akkor is maradna egy lényeges veszélyforrás, az pedig az, hogy aránytalanul nagy jelentősége van ennek a 2x45 percnek, hiszen az írásbeli eredmény az összpontszám 50%-át adja, tehát egyenértékűnek tartják az általános iskolai eredményekből számított 50%-kal (a pluszpontokról most nem beszélünk).

Ez a felmérő vajon valós képet mutat a gyerekek tudásáról?

Valós képet szerintem csak arról tud adni, hogy milyen koncentrációra, terhelésre, stresszkezelésre, készenlétre képes a gyermek. Viszonylagosan a felkészültsége is megítélhető, de azt a folyamatos kontroll, az alapfokú iskolában megfigyelt és mért eredmények reálisabban tükrözik.

Egy esetleges sikertelenség mennyire nyomja rá a gyerekek későbbi tanulmányaira, hozzáállására a bélyegét?

A későbbi tanulmányokra azzal nyomja rá leginkább a bélyeget, hogy – nehezen változtathatóan – meghatározza, hogy melyik középiskolában fog továbbtanulni a gyermek. De komoly befolyással bír a megmérettetésekhez, vizsgahelyzetekhez, teljesítményekhez való viszonyára is. Ez azt jelenti, hogy egy pozitív élmény, mint tapasztalat, önbizalmat, magabiztosságot erősíthet benne, de egy negatív élmény mind az önértékelését, mind a tanulási kedvét, hajlandóságát jó időre visszavetheti.

Ez a kamaszkorban azért is nagy veszély, hisz ilyenkor "házi feladat" a kétkedés önmagukban, a feleslegesség és haszontalanság érzése, a teljesítmények indokolatlan felnagyítása.

Hogyan tudja egy szülő megkönnyíteni a gyerek helyzetét, tud-e valamiképpen terhet levenni gyermeke válláról?

Szerintem nekünk, szülőknek a legfontosabb dolgunk ilyenkor, hogy már rég túl legyünk gyermekünk valós képességeinek, adottságainak, tudásszintjének megismerésén. Ezeknek a valós információknak a birtokában segítsük gyermekeinket abban, hogy az önmagukról alkotott kép és felelősségteljes döntéshozási képességük azon a szinten legyen, ami egy reális eredményt és egy számukra adekvát középiskolába kerülést eredményezhet.

De mindez édeskevés ahhoz a segítséghez képest, amit azzal adhatunk nekik,

Hogy nem az életük függ ettől az eredménytől, hogy sosem lehet tudni, hogy melyik bejelölt iskola az igazi, hogy abban a másikban nincsen-e egy olyan tanár, aki az eddig érdektelen vagy utált tantárgyat úgy fogja megismertetni, megszerettetni vele, hogy vágy- és célmódosítást végez, vagy éppen megerősítést kap egy titkolt, elnyomott vágy vagy cél valós lehetőségében.

Mi a véleményed a 6 és 8 osztályos középiskolákról? Milyen előnyei és milyen hátrányai lehetnek ezeknek az intézményeknek?

Nem szeretnék állást foglalni a 6-8 osztályos középiskolák ügyében, csak annyira, hogy szerintem az oda vezető út nem túl gyermekbarát. Persze vannak kivételek és helyzetek, amik indokként jelentkezhetnek, de magán-, nem szakmai véleményem alapján a garasom a klasszikus modellé. Szerintem ez követi a leginkább a gyermekek személyiségének érési fázisait!
Néhány lehetséges előny, hogy kimaradhat például a nyolcadikos felvételi, továbbá az az elterjedt vélelem, hogy ezek az iskolák jobb eredményeket produkálhatnak. Hátránya lehet, hogy 2-4 évvel hamarabb éri a gyerekeket a vizsgafrász, továbbá hogy nem könnyű megtalálni azokat a pedagógusokat, akik egyaránt értenek a 10 és a 18 évesekhez (módszertanilag és lélektanilag egyaránt), és az is, hogy majdnem a teljes kamaszkort ugyanabban a közösségben élik át, ez pedig gyakran nehezítheti a szociális alkalmazkodóképességet, a társas kapcsolatok tanulásának lehetőségeit.

Végső üzenetként: a legszerencsésebb és legcélravezetőbb az lenne, ha – ahogyan már fent utaltam rá –

Így elkerülhetnénk, hogy saját terveinket és céljainkat valósíttassuk meg velük. Hogy ne teherként és kínként éljék meg azt a választást, ami – ugyan borzasztó fontos lehet – a kamaszkorból a felnőttlétbe segíti át őket. Készítsük fel őket arra, hogy sokaknak elengedhetetlen az egész életen át történő tanulás, de mindenkinek fontos az a tudás, ami biztosítja, hogy egész életünkön át képesek legyünk a változásokhoz való alkalmazkodásra, akár a pályamódosításra is, ha ez a sikerhez, boldogsághoz vezető út!