Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Az egykori famíliás Pici stukkerral lövi szét a titkos bűnbarlangot

Szia, anyu! Lehet, hogy nemsokára bevethetem nevem angolosított változatát! Tudod, biztos emlékszel, a főiskolán hülyéskedtünk, hogy ki hogyan venné át az Oscar-díjat. Azon röhögtem, hogy a díjátadó nagy bajban lenne a nevemben a CS-vel, mert az angolban ez értelmezhetetlen. Na és jött a bombasztikus ötlet, hogy szépen felbontom a nevemet C. Sonkára és azt lefordítom angolra, tehát C. Ham, vagyis Andrew C. Ham.

Mit szólnál, ha egy filmplakáton olvasnád, James Bond starring Andrew C. Ham? Tulajdonképpen már csak karnyújtásnyi távolságra vagyok a lehetőségtől, hogy én lehessek a híres angol titkosügynök, a jellegzetes főcímfotó is elkészült, már csak a forgatókönyvet várom. Na jó, az is igaz, hogy lényegében naponta több százan vannak így fotóstul, várakozásostul, álmodozóstul, de az nem érdekel. Az igazságot nem rejtegetem tovább, csupán arról van szó, hogy Londonban jártunk néhány baráttal, és eltévedtem a James Bond-kiállításra, ahol eredeti relikviák, a híres autókból jó néhány volt megcsodálható filmrészletbejátszások kíséretében. Na és persze volt lehetőség bondos fotókat csináltatni, szmokingban.

Hihetetlen kultusza van világszerte Bondnak, tavaly volt 50 éves a projekt, és bevallom, ahogy így barangoltam a kiállításon, rájöttem, hogy a régebbi filmek Sean Conneryvel és Roger Moore-ral sokkal szórakoztatóbbak voltak, mert ott bujkált bennük a humor is, a nagyvonalú, fanyar kikacsintás, ahogy Bond makulátlan eleganciával rombolja szét, vagy menti meg az éppen aktuális ellenséget, illetve bomba nőt. Micsoda lehetőség volt egy-egy gépkocsimárkának csatlakozni a filmhez, hihetetlen reklámértéke volt mindig is bárminek, amit Bond használt, viselt.

Végül is el tudnám viselni az ezzel járó felhajtást. Azt nem állítom, hogy kaszkadőrök nélkül belevágnék, de szeretném látni a döbbent arcokat, akik szembesülnének a ténnyel, hogy az egykori famíliás Pici épp stukkerral lövi szét a titkos bűnbarlangot.

Amíg ez bekövetkezik, kielégítettem ez irányú vágyaimat a kiállításon látható eredeti relikviák élvezetével és látványával. Aztán persze nyakunkba vettük Londont, főleg színházi értelemben, de erről majd egy másik levélben mesélek…