Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Örökbe fogadtam egy kislányt!

Szia, anyu! Be kell vallanom valamit neked. Van egy örökbe fogadott lányom. 21 éves. Snufinak hívják. Gondolom, nem érted, hogyan tudtam ezt ilyen sokáig eltitkolni, de az az igazság, hogy tulajdonképpen elég friss az ügy. Ma délelőtt történt minden. Szóval láthatod, hogy először mégiscsak veled osztom meg a hírt. Persze felmerül a kérdés, hogy miért nem egy kislány, miért egy 21 éves, lényegében felnőtt. Erre nem tudok észszerű választ adni, valahogy így alakult, ő legalább már elég megfontolt, véget ért a hebehurgya kamaszkora, és átugrottuk a kisgyerekkor buktatóit is. Van még egy elég fontos dolog, amit tudnod kell róla.

Így az is egyértelmű, hogy kiköpött úgy néz ki, mint én. Na jó, nem őrültem meg teljesen, de most hogy ezen a héten gőzerővel beindulnak a Shrek musical próbái, ahol éjjel nappal próbálok szamárként helytállni, mégiscsak biztonságos érzés, ha van valaki, aki ebben teljesen profi, és ha netán valami történne velem, talán be is tud ugrani helyettem. Mondhatnám, a megszólalásig nem lesz semmi baj.

Snufira nagyon irigy vagyok, a mai verőfényes napsütésben is láthatóan tökéletes nyugalommal viselte vastag szőrbundáját, ebben van még mit tanulnom, mert belegondolni sem merek, mit érzek majd, amikor mozgás közben a színpadon rámfeszül a tetőtől talpig beborító szőrbunda. Előre szólok, ne csodálkozz, ha megint lefogyok majd. Azt hiszem, utána megjelentetek egy fogyókúrás tippkönyvet, ezt csinálják utánam, egy szavuk sem lesz az elmaradt eredmény miatt. Tutira megyek!