Így készül a kockahas!

Tulajdonképpen mindenkinek kockahasa van, csak zsírszövet helyezkedik el fölötte. Sajnos sokan abban a tévhitben élnek, hogy pusztán hasizomgyakorlatokkal el tudják tüntetni ezt a bizonyos zsírmennyiséget. Rossz hírem van: ez bizony tévedés! Néhányan azt gondolják, hogy a hasizomerősítő gyakorlatoktól a hasi zsírmennyiség izommá alakul. Ez sem valósulhat meg ilyen módon, hiszen az izom és a zsír teljesen más testszövet!

Ezek a gyakorlatok rendkívül fontos részei a testmozgásnak. Azért szükséges ilyen gyakorlatokat végezni, hogy az így tónusba kerülő hasizom erősítse a törzsünket, javítsa a testtartásunkat, és segítsen a test stabilizálásában. Emellett egy edzett hasfalnak jobb tónusa van, így szebb lesz a lefutása, és a hasfalat befelé húzza, aminek köszönhetően „esztétikusabbak” leszünk. A hasizom edzése során az izomzat jótékony masszírozó, keringésfejlesztő hatással van az alatta található belső szervekre és azok működésére, többek között az emésztésre is.

Azt sose feledjük, hogy nem a hasizomgyakorlatoktól fogunk fogyni, pusztán ezzel nem tüntethető el a hason lévő fölösleg! Lokális zsírégetés ugyanis nem létezik. Ahová először hízunk, onnan fogyunk utoljára. A testsúly szabályozása a kalóriabevitel és a kalóriafelhasználás egyensúlyán múlik. Ha az a fő célunk, hogy megszabaduljunk a hasi zsírkészleteinktől, akkor nagy kalóriafelhasználású és a nagy izomcsoportokat megmozgató erősítő- és kardióedzésre van szükség. Ilyenkor például fussunk, vagy végezzünk guggolásokat, mert ezek a mozgásformák nagy kalóriafelhasználással járnak. Ezenfelül a megszokottnál energiában szegényebb táplálkozást kell folytatnunk. Ha így cselekszünk, idővel láthatóvá válik a sokak által áhított és igenis létező egyenes hasizom!

Az egyenes hasizom mellett található kétoldalt a külső és az alatta futó belső ferde hasizom. Ezen izmok a törzs forgatásáért és oldalra hajlításáért felelősek elsősorban. A legmélyebben található hasizom a haránt hasizom, amely mintegy övként veszi körbe a gerincünket. Ennek az izomnak van leginkább szerepe a test tartásában. A köznyelvben létezik még az „alhas” kifejezés is, ez voltaképpen az egyenes hasizom köldökmagasság alatti részét jelenti. Az egyenes hasizom alsó részének edzése nehezebb, mert a klasszikus lábemelésekkel végzett gyakorlatoknál az úgynevezett csípő-horpaszizom átveheti a szerepét. Érdemes tehát külön figyelni arra a gyakorlat végrehajtása során, hogy a combjainkat ellazítsuk, és – láblendítés helyett a csípő megbillentésével – a szeméremcsont és a köldök közötti részen futó izomzat összehúzódása következzen be.

Az alhasi rész gyakran a nők „ellensége", mivel a hölgyek általában körte alakúak, és ennek a típusnak egyik ismérve, hogy a hasizom alsó részén, a combon és a karon raktározza a szervezet a zsírt. A probléma megoldására kidolgozott speciális edzésnél fokozottan ügyelni kell a megfelelő intenzitás megválasztására, mivel a hasizom a testünk stabilizálásában is szerepet játszik. Ajánlott inkább lassabb végrehajtási módot választani, főként, ha a törzsünk megerősítése a cél. Figyeljünk oda a légzésre is: célszerű hasi légzést alkalmaznunk a hasizomgyakorlatok alatt, hiszen a hasprések és felülések folyamán a levegő akadályt képez a hasizom összehúzódásában.

Érdemes a hasizom alsó részét erősítő gyakorlatokkal kezdeni, ezt követően a külső és belső ferde hasizommal, majd pedig az egyenes hasizom felső részével folytassuk az edzést. Az említett gyakorlatok akkor lesznek igazán hatékonyak, ha a lábunkat is rögzítjük, és ehhez képest mozdul el a törzs. A következő lépésben a felsőtestet rögzítjük, és a csípőt, alsótestet mozgatjuk. Mindig a csípő és a borda közötti részre kell koncentrálni!

Amire még figyelni kell, hogy a klasszikus felülések esetében a lábunk legyen behajlítva, esetleg a levegőben, hogy a gerincünk megtarthassa neutrális helyzetét. Hanyatt fekve lábemelésnél pedig ügyeljünk arra, hogy a gyakorlat végrehajtása közben a gerincünket végig tartsuk a talaj közelében. Ez azt jelenti, hogy legtöbbünk nem tudja majd leengedni a lábát a talajig, mert el fog emelkedni a derék a földtől: állítsuk meg tehát a lábleengedést valahol a 45 fokos szög közelében. A gyakorlatot nehezíthetjük, ha ugyanezt lejtős talajon vagy padon végezzük, így ugyanis a csípő lejjebb helyezkedik el.