Sikertörténet: 31 kilót fogyott, ma már edzőként dolgozik Anna

Világéletemben sportoltam, ennek ellenére, ha egy picit nem figyeltem az étkezésre, már szaladtak is rám a kilók. 2010-ben kezdtem el az életmódváltást, ekkor 162 centimhez már 76 kiló voltam, izomtalan és plöttyedt. Lefogytam kevesebb mint fél év alatt, és ez alatt az idő alatt beleszerettem a fitnesz világába. Alakomat nagyjából három évig sikerült tartanom, 2013-ban volt egy súlyos vizesedésem, ezután „indultam el a lejtőn”. Hormonális problémáim lettek, a gyógyszerekkel híztam, félrekezeltek, végül 2014 szeptemberére már 82 kiló voltam. Ekkor tudtam meg, hogy várandós vagyok. A terhesség alatt végig edzettem és edzéseket tartottam, de nyilván nem diétáztam, így 110 kilóval mentem szülni. A szülés után 10 héttel kezdtem el sportolni újra, ekkor a szoptatás miatt még nem diétáztam, azt csak januárban kezdtem.

Nem szerettem volna, ha a kisfiamnak kövér anyukája van, ha abban a tudatban nő fel, hogy a túlsúly normális. Nem az esztétikai dolgokkal van itt a probléma, hanem inkább az egészségügyi dolgokkal. Nem vagyok almaalkat, így a szívemet nem igazán terhelte a súlyom, de minden reggel úgy keltem fel, hogy alig bírtam elindulni, annyira fájt a talpam. Azt gondoltam, hogy a masszőr lesz a megoldás. Amikor közölte, hogy nagy valószínűséggel a túlsúly a talp boltozatát terheli, elszégyelltem magam.

110 kilóval szültem, a kórházból már 97-tel jöttem haza. Azt gondoltam, a szoptatás majd segíti a fogyást, nem így volt. Az edzéseket szeptemberben ugyanennyi kilóval kezdtem.

Jó anyukája szeretnék lenni a gyerekemnek, játszani vele, megszerettetni a sportot. Nem szeretném, ha azt látná, hogy ebéd után kötelező a desszert, napközben pedig az állandó nassolás (persze azért néha egy kis csalás belefér, az én gyengém például a fagyi). Szeretném, ha büszke lenne rám.

Nem foglalkoztam a mélypontokkal, végig a célom lebegett a szemem előtt. Amikor a tükörben nem láttam a változást, egymás mellé tettem két fotót. Januártól kezdve egyébként képekkel dokumentáltam a fogyást, hogy lássam az eredményeket, és ha feladnám, akkor tudatosítsam magamban, hogy nem éri meg, ha már idáig eljutottam.

Titkom nincs. Diéta és edzés. Az étkezésben a vércsoportdiéta alapelveit tartom szem előtt, hisz ez nem fogyókúra, hanem egészséges táplálkozás, amelynek mellékhatása a fogyás. Figyelek a fehérjebevitelre, hogy a súlyvesztésnek ne az izmaim lássák kárát, ez az egyik legfontosabb szerintem.

31 kiló ment le szeptember óta, de nem a kiló motivál. Ez csak egy irány. Amikor 58 kiló voltam, vastagabb volt a combom, mint most, 66 kilósan. A célom egy szép definiált test, amihez kilóban mérve már nem sok hiányzik.

Ahogy már említettem, januárban a vércsoportdiétát választottam, ami valójában nem is diéta, hanem egyfajta egészséges táplálkozás, aminek pozitív mellékhatása a fogyás. Mindennap edzek, hetente összesen 10 alkalommal, de ebből hét a munkám része, mivel edző vagyok. Ezekből számomra nem mind megerőltető, plusz nyilván a vendég az első, a hibajavítás, biztatás stb., így ezeket nem tartom teljes értékű edzésnek a magam részéről. Ezeken kívül heti háromszor megpróbálok lejutni a konditerembe, ahol osztott edzéstervet csinálok, nagy súlyokkal, rövid pihenőkkel. A kondizást egyébként csak februárban kezdtem újra.

Sokkal energikusabb, vidámabb, fittebb, tudatosabb vagyok.

Szeretném, ha ez a test egy életen át megmaradna, és nem csúsznék bele a jól ismert jojóba. Nyilván 1-2 kiló plusz-mínusz még nem ad aggodalomra okot, ennél többet nem szeretnék megengedni magamnak.