„A szoros ruhákban néha még lélegezni sem tudtam” – Egy hétig én voltam Kim Kardashian

Amint belekezdtem a feladatba, az első, amit megállapítottam, hogy Kim és én két teljesen eltérő testtípust képviselünk. Míg Kim alacsony, és híresen gömbölydedek az idomai, addig én magas vagyok, és eddig legalábbis azt hittem, hogy kevésbé gömbölyded. Azonban amint elkezdtem olyan típusú ruhákat viselni, mint ő, rá kellett jönnöm, hogy nekem is van mellem és csípőm.

Amikor első nap beléptem az irodába az új öltözetemben, először minden kollégám az iránt érdeklődött, hol vettem a szoknyám. A szoknya valóban nagyon menő volt, én azonban egész nap azon aggódtam, el ne szakadjon, annyira szűknek éreztem magamon, miközben arra is koncentrálnom kellett, hogy a magas sarkú szandálomban a bokámat se törjem ki. Hogy bírod ezt mindennap, Kim?

Másnapra egy kényelmesebb ruhát szerettem volna választani, ezért a mellett az összeállítás mellett döntöttem, amit Kim akkor hordott, amikor Kanye Westtel randizott, ám ez sem bizonyult könnyebb feladatnak. A szakadt, testhez simuló farmer még elment, sőt a bőrdzsekivel meg a szandállal sem volt gond, de az ennyire szűk, ujjatlan topokhoz egyáltalán nem vagyok hozzászokva, így a nap felénél úgy éreztem, muszáj felkapnom egy laza trikót helyette, annyira összeszorítva éreztem magam, néha még lélegezni is nehéz volt.

A harmadik napon úgy döntöttem, a hajamat is megcsináltatom olyanra, mint Kimé, ami pedig az öltözéket illeti, ott azt a taktikáját vetettem be – amit amúgy néha magam is alkalmazok, de csak hétvégén –, hogy úgy nézek ki, mintha éppen az edzőterembe tartanék. Így a fodrászhoz egy szűk leggingsben és egy cipzáras felsőben ugrottam be, és persze – csak, hogy tartsam magam az edzőtermi outfithez – sportmelltartót viseltem.

Csütörtökön találkozóm volt, amihez egy szűk fekete ruhába és magas sarkúba bújtam, de napközben azért az ujjatlan ruhámra felkaptam egy kabátkát az irodában. A ruha alatt alakformáló alsóneműt és pánt nélküli melltartót viseltem, ám ahogy közeledett a találkozóm időpontja, egyre idegesebb lettem, mert egyszerűen nem éreztem magaménak a külsőmet. Végül az alakformáló alsótól megszabadultam, a cipőmet lapos sarkúra cseréltem, és csak a fekete ruhát tartottam meg.

Utolsó nap tényleg valami kényelmeset szerettem volna, aminek a vége az lett, hogy a lehető legkényelmetlenebbül éreztem magam mások előtt. A harisnyának tűnő leggingsben, az átlátszó felsőben és az alóluk kilátszó alsóneműkben úgy éreztem, mintha meztelen lennék a többiek előtt.

Összességében az öt nap alatt a munkatársaim többet láttak belőlem, mint az elmúlt 15 hónapban, amióta velük dolgozom, és bár sokan megnéztek, sok bókot kaptam, és bizonyos értelemben mindez az önbizalmamnak is jót tett, nem sikerült Kim Kardashianná válnom. De legalább megpróbáltam.