A szülőség sokkoló oldala: egyedülálló anyaság

Egyedülálló anya az, aki elvált, akinek elhunyt a társa, aki eleve egyedül vállalta a lurkót, és időszakosan az, aki hosszú időre marad magára a gyerekekkel – például az apa munkájából kifolyólag. Van, akinek feloldozás ennek a státusznak az elérése – egy bántalmazó, rosszul működő párkapcsolatból való megmenekülés után –, másnak viszont egy bőrébe égetett bélyeg, ami csak nagy nehezen gyógyul. Egyben azonban mind megegyeznek: napról napra azon dolgoznak, hogy gyermekük a legkisebb mértékben érezze csak meg az űrt, amelyet az apa hiánya okoz.

Férjem nyáron szabadságolta magát, a futball Európa-bajnokság magyar érdekeltségű részének idejére. Az a fajta szenvedély, ami az utazást megelőző napokban megnyilvánult, engem is magával ragadott. Hirtelen szerettem volna csak a barátja lenni, és vele tartani erre a fantasztikus ingereket ígérő túrára. Egy percig sem nehezteltem rá, örültem, hogy ekkora élményben lesz része, irigykedtem is kissé emiatt. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű két kisgyerekkel egyedül otthon 0–24 órában, de adtam a totál magabiztos nősténytigrist – és valamilyen szinten el is hittem, hogy szuperül helyt fogok állni.

Mindennap beszéltünk telefonon, mindig biztosítottam róla, hogy itthon tökéletesen rendben megy minden – ami persze közel sem volt mindig így –, ám kicsivel több, mint egy héttel később kiszakadt belőlem a fáradtság, a bezártság, az „egyedül küzdök meg mindennel” érzése: „Fogalmad sincs arról, hogy ez milyen érzés! Hiányzol nagyon, és egyben utállak is, amiért nem vagy itt! A nap végére azt érzem, kettészakadok, rettentően fáradt vagyok...”

Miután letettem a telefont, valóban belegondoltam abba, hogy ha nyolc-kilenc nap ilyen hatással van az idegeimre, mit tennék, ha valóban egyedülálló anyaként kellene boldogulnom?

Az egyedülálló anyaság nem csak abból áll, hogy te látod el a gyerekeket egyszemélyes különítményként: étkezés, fürdés, öltöztetés, altatás, éjjeli felsírás, megnyugtatás, hisztikezelés, játék, délutáni különfoglalkozások logisztikája... egyszóval minden a te feladatod körülöttük. Egyedül maradsz a dilemmáiddal, a nevelési zsákutcáiddal, a kudarcaiddal. Nincs, aki feloldozzon egy-egy elszúrt reakciód miatt, nincs, aki újraépítsen, nincs, akitől tanácsot kérhetnél, nincs, aki lehetővé tenne 5 perc kiszakadást az anyaság szerepéből, vagy hogy esélyed legyen elszámolni tízig.

Egyedül vagy, kész passz. Ez elsőre nem tűnik nagy feladatnak, majd később, amikor a fáradtság – mely nem csupán testi, sőt, inkább lelki – elhatalmasodik rajtad, komolyan fontolóra veszed, hogy leadod a kölköket a nagyszülőknek, úgy röpke két-három évre. Persze nem teszed, inkább újratervezel. Azzal, hogy csak magadra számíthatsz, új vezetői képességeket fejleszthetsz ki: hatékonyabbá, összehangoltabbá válnak a napjaitok, a kilépésmentes kontaktusok hozományaként jobban összecsiszolódtok. A gyerekek is hamar megértik, hogy nincs másik szülő, akihez oda lehet futni ellenvélemény reményében, vagy aki aznap épp jobban tűri a szobában rohangálás világrekordjának megdöntését.

Míg én tudatában voltam annak, hogy ez csak egy bizonyos időre szól, addig sokan valóban egy szál maguk néznek szembe a jövővel. Az ilyen édesanyák számára elengedhetetlen a remekül összehangolható háttérország – nagyszülő, testvér, barátnő, szomszéd, bébiszitter – a jól kialakított otthoni szokások egymásba simuló rétegei és a kikapcsolni tudás. Egy gyermek számára nem az önfeláldozó, saját boldogságát utolsó helyre soroló anya lesz a bálványozott példakép.

Az egyedülálló anya ugyanakkor dupla adag szeretetet és megbecsülést kap gyermekétől. A példa, amivel szolgál az élet bármely területén, egy az egyben lecsapódik a lurkóban, ezért e tekintetben is nagy rajta a felelősség.

Az egyik legnehezebb, a gyermek számára megfelelő apa-, férfikép biztosítása. Erre sosem az épp aktuális, bizonytalan, fellángoló kapcsolat a megfelelő. Érdemes egy biztos pontot választani erre a nemes feladatra, például egy családtagot: nagybácsit, nagypapát, keresztapát. Természetesen, ha az apa rendszeresen tartja a csemetével a kapcsolatot és ezek az alkalmak építőleg hatnak a felekre, akkor az apa képet nem kell keresni, hiszen már adott.

Egyrészt, mert hiteltelené válna, másrészt lehetetlen küldetés, amelynek a vége csak bukás lehet.

Az egyedülálló apákról se feledkezzünk meg, hisz ők – ha lehet – még nehezebb helyzetben vannak e téren. Az anya az összetartó, a család magja, az apa pedig vezeti a családot.

Nehéz tehát egy egyszülős családmodellben helytállni anélkül, hogy bárki is sérüljön. A támogató és valóban segítő környezet nélkül egy egészséges magabiztossággal rendelkező, erős személyiség is képes rövid időn belül a végletek emberévé válni – az uralkodó, elhanyagoló, szenvedélybeteg vagy épp a mártír szerepéhez nyúlni.

Az ünnepek közeledtével erősödik a családtudat, és az egyedülálló anyának bizony még nehezebb megfelelnie a saját maga által felállított elvárásoknak. Vannak tipikus apai feladatok, mint a Mikulásnak öltözés, a karácsonyfa beszerzése és talpba faragása, de az ünnepi hangulat legjavát az együtt élők szeretete adja... és ez az, ami igazán varázslatossá teszi az adventi időszakot.

Az egyedülálló melléknévnek három jelentése van:

• Társ vagy hozzátartozó nélküli
• Különleges, utánozhatatlan
• Szokatlanul sajátos

Döntse el mindenki maga, hogy melyikkel tud és szeretne azonosulni!