Csonka András: Még Benke Laci bácsi is elégedetten csettintene, ha olvasná...

Szia, Anyu! Tulajdonképpen pezsgőt kéne bontanom, mert hosszú évek fantáziaszegény főzéspróbálkozásai után végre nem csirkemellfilében látom a megoldást. Tudod, hogy hány szakácskönyvet vettem az évek során! Jó, azért még mindig nem az őzgerinc az életem célja, de mivel a héten csak két estém volt foglalt, arra gondoltam, most van egy kis időm próbálkozni. Bár ez hülyeség, a főzés nem esti program, csak gondoltam, keresek valami indokot. Dodi, a nővérem még évekkel ezelőtt meglepett egy kézzel, csak nekem írott szakácskönyvvel a saját receptjeiből. Ebből választottam most ki a jó kis pecsenyehúst, amihez ugye sertéscomb kell. Ennek a hírnek Józsi, a hentes barátom örült leginkább, akinél már szinte bérletem van a csirkemellfilére. Fördős Zé szakácskönyvéből választottam a finomfőzeléket, ami tökéletes klasszikus. Még Benke Laci bácsi is elégedetten csettintene, ha olvasná... Mondhatjuk, nem komplikált menü, de valahol el kell kezdenem.

Minden rendben, cekkereimmel befarolok a konyhába, és indulhat a mandula. Legfőbb megállapításom, hogy minden baromi sokáig tart. A hús legalább másfél órán át vacakol a sütőben, szóval azért arra ne számítson senki, hogy ezt naponta újrakezdem! Minden tiszteletem a családanyáké, akik gyereknevelés, takarítás és persze a munka mellett még a főzésre is megtalálják az időt. A konyhai felfordulásról inkább már nem is írok. Az hozzám tartozik. Egyébként nézd meg a fotókat, nem is sikerült rosszul, ugye? Az íze is olyan volt, hogy biztos nem küldeném vissza a teli tányért az étteremben. Persze a mélyhűtőbe is jutott a főzelékből.

Tőlem szokatlan módon még rendet is csináltam a konyhában, na persze csak úgy módjával.
A könyvespolcon pedig csinálok egy kis helyet, hogy elférjen majd az első szakácskönyvem is.
Arra azért még alszunk egy párat. Sok puszi!