Csonka András: "Több hónap mámor, sok izzadság, sok reményvesztett erőlködés"

Szia Anyu!

Milyen szám is a 10-es? Semmi extra, ugyanolyan mint a többi. Fagyigombócból sok, forintból kevés. Igazgatói intőből igencsak jelentős, lottó nyereménynek csekély. Na és ha évekről beszélünk? Ez is nézőpont kérdése, és az biztos, hogy sokszor lassan cammog az évkerék, mondjuk ha túl akarunk lenni egy fájdalmon, sokszor pedig döbbeneten vesszük észre, hogy amit mi tüsszentésnyi időnek élünk meg, akár 10 évet is jelenthet.

Velem nagyjából ez utóbbi dolog történt meg, amikor ráeszméltem, hogy életem egyik legnagyobb sikerélménye óta már tízszer is kívántunk BUÉK-ot. Igen, 2006 decemberében emelhettük magasba az én drága Keleti Andreámmal a Szombat esti láz második évadának győztes trófeáját. Atyaúristen, micsoda év volt az. Januárban nem gondoltam, hogy lesz még valaha erőm, ambícióm és kedvem bármihez, ami élet, ami munka. Januárban kellett egymástól búcsúznunk Anyu, és persze ez a seb életre szóló de a baráti és családi erő és támogatás sokat tompít rajta, legalábbis átlendít az újrakezdés, az erőgyűjtés irányába.

No, és akkor egyszer csak jön egy lehetőség valamikor ősz elején, és az ember nem is gondolná, hogy az év vége egy addig soha nem érzett mámoros sikerrel zárul. Az RTL klub adta a lehetőséget a műsorban való részvételre, és nem látok a fejesek gondolataiba de tartok tőle, hogy az ott dolgozó barátaim sokat tettek azért, hogy ez az esély, ez az energiaterápia az enyém is lehessen. Emlékeszem, az első sajtótájékoztatón mutattak be minket a táncospárjainknak, mindenki úgy vállalta el a közreműködést, hogy csak ott derül majd ki, kivel táncol.

Az én nevem mellé Keleti Andreát szólították, akit a műsor első évadában láttam csak én is, amint Kulka János partnereként táncolt, bár a harmadik adásban kiestek. Fogalmam nem volt, mire számíthatok Vele kapcsolatban, aztán az első táncórán frászt is kaptam. Határozott nőnek tűnt, és én rádöbbentem, ez a tán nem az a tánc, amit én néha a musicalszínpadokon műveltem. Itt minden irányba mozgunk, tizedmásodpercek változhatnak a mozdulatok, lépések, kész és testvonalak, irányok. Atyaég, mi lesz ebből? Nos, hogy mi lett azt Te is tudod Anyu.

Több hónap mámor, sok izzadság, sok reményvesztett erőlködés, hogy megértsem amit Andi akart, görcsös igyekezet, hogy kihalljam a zenéből az adott lépés helyét. Próba előadás után éjjel, próba vasárnapi ebéd után, próba itt és ott. Hétvégente pedig felhúztuk a tánccipőt, és büszke vagyok nagyon arra, hogy a nézők a vállukra vettek minket, minden adást megnyertünk, és bár a döntő előtti események, konkrétan, hogy nagy riválisaink, Farkasházi Rékáék, a zsűripontállás szerinti akkori első helyről kiestek a nézői szavazatok összesítése után, megrémisztett minket de a döntőben megtörtént a csoda, én aki addig csak versmondó versenyt nyertem a suliban, most több millió ember szeme láttára egy nagyszabású show műsorban győzhettem Andival. Csak Rád gondoltam, baromira fájt, hogy nem ültél ott a stúdióban, hogy nem borulhattam a nyakadba de tudtam és érezni akartam, hogy valahol egy másik dimenzióban büszke vagy rám, segítettél, látsz, figyelsz.

A döntő után várt ránk még az extra döntő, amikor összecsaptunk az első évad győzteseivel, Czene Attiláékkal. Ezt is megnyertük, mi lettünk a Parkett ördögei. Ez az adás december 23.-án volt, így az első karácsony, amitől annyira féltem, mert Nélküled zajlik majd, egy kicsit mégis boldogító volt mert még átragadt rá az előző nap euforiája.

Tudom, hogy ezt is Te akartad így. Köszönöm, Anyu!