Ismerkedés a Tinderen

Azokkal, akik esetleg nincsenek képben a világszerte igen népszerű okostelefon-applikáció működésével, néhány sorban ismertetem: a program ígéretes partnerlehetőségeket dob elénk, annak a képét, aki közülük nem tetszik, balra húzzuk; a szimpatikusakét jobbra. Van szuperlájk, meg minden féle extra, de ezek másodlagos dolgok, a lényeg az egyszerűség: jobbra vagy balra. Mindeközben a másik felhasználó is találkozik a fotónkkal, és ha a vonzalom kölcsönös, kezdődhet az ismerkedés, amiből az esetek számottevő részében nem házasság kerekedik...

Ez a szexapplikációnak „gúnyolt” rendszer azoknak tehát tökéletes, akiknek a pörgő életük mellett nincsen idejük (vagy éppenséggel kedvük) randizgatni, hosszan ismerkedni, viszont vágynak a kielégülésre. Oké, a klasszikus értékekhez mérten ez nem éppen elfogadott felfogás, de az életünk folyamatosan változik, miért ne lehetne a modern kor egyik nagy „felfedezése” az érzelem nélküli szex?!

Én a magam részéről azt gondolom, ha két ember megkívánja egymást, az alap játékszabályok tisztázását követően, óvszer szigorú használata mellett nyugodtan éljék ki a vágyaikat. Eközben azt is gondolom, hogy a folytatás esélyétől megfosztott szexkapcsolatba bonyolódni nem szabadna. Kicsit kevésbé kacifántosan: igyekezzünk olyanokkal szexkapcsolatba keveredni, akikkel bármikor megismételnénk a mókát. Ha pedig ő is hasonlóképpen gondolkodik, miért ne alakulhatna éppen egy szexkapcsolatból valami komolyabb? Igaz, mindez teoretikus, a valóság egészen más irányt mutat...

Ők valószínűleg valamilyen rossz párkapcsolati tapasztalat, fájdalmas szakítás, esetleg trauma miatt menekülnek a szexbe, azt várják a kielégüléstől, hogy enyhítsen a terhükön. És persze a nők között bőven akadnak olyanok, akik amazoni elhatározással, az emancipációt hirdetve akarják bizonyítani azt, hogy lehetnek hasonlóan lelketlenek, mint a lyukvadász férfiak. Végül, de nem utolsósorban, akadnak olyan nők, akik szerint a különböző férfiakkal átélt szexuális élményekből tanulni lehet. A huszonéves kolléganő is ezzel érvelt a felé érkező kérdésre: miért nem kevéssel, de gyakran? Tapasztalatot gyűjteni fontos dolog, de félő, hogy például a 30 nap alatt 30 pasi módszerrel a szexprofesszori cím helyett inkább kiábrándultság, valamint fásultság jár. Én inkább maradok a minőségi, nem mennyiségi elvnél.

Nyilván kedvező, hogy manapság felszabadultan, fesztelenül és bizonyos gátlások feszítése nélkül élhetünk, de a korlátokat nem ússzuk meg, mindössze arról van szó, hogy magunknak kell felállítanunk azokat. Nagyjából bármit megtehetünk, bárhogy alakíthatjuk az életünket, de nem szabad elfelejteni, hogy minden következménnyel jár. A szabadság tehát hosszú távon sok esetben nem áldás, hanem átok, pláne fiatal korban. Gyakran a legmélyebb gödör alján csücsülve látjuk be, hogy „basszus, ha jobban átgondoltam volna...”.

Nem tisztem senkit megvédeni vagy óvatosságra inteni, én csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a féktelenség elveheti az ember eszét... És az önsorsrontó döntéseken kívül még azzal a rengeteg veszéllyel is számolni kell, ami az online társkeresés világában leselkedik az ember lányára. Írtam a témában egy regényt, LoveClub címmel elérhető. Csak erős idegzetűeknek ajánlom...

Nektek mi a tapasztalatotok a modern tárkereséssel? És mi a véleményetek a napról napra más férfiakkal (élvezetből) lefekvő lányokról? Jöjjenek a kommentek!