Müller Péter: "Csak ez ad jókedvet ahhoz, hogy végigcsináld a sorsodat"

„Remény" alatt én nem csupán valami elérendő életcélt értek, hanem az ÉLET értelmében való hitet. Azt, hogy a lélek halhatatlan, s az ember minden baja, fájdalma és keserűsége ellen jó kezekben van.

Csak ez ad jókedvet ahhoz, hogy végigcsináld a sorsodat, ami mindenkinek nehéz. És erőt, hogy nemcsak magadat, de másokat is fölemelj, akiket szeretsz. Ha ez hiányzik, az maga a Depresszió, és megközelíthetetlen leszel. Nem akarod senki közelségét, és mások sem akarják a tiédet. A depressziós ember legjobb barátját vesztette el: önmagát. Bezárul mások előtt, és magányában önmagát gyászolja.

Az ilyenről írtam könyvemben, hogy elszakadt az „aranyfonala". Legalábbis azt hiszi. S amíg ez a tévhite tart, tetszhalálban van, és nem tud barátkozni. Nem képes nyitni és befogadni.