Rakd ki a darabkákat úgy, hogy egységet alkossanak – a mozaikcsaládok

A családok ilyenformán történő újraszerveződése nem új keletű dolog, nem valamiféle 21. századi „találmány”. Elég csak a gonosz mostohákra gondolnunk. Gyakorlatilag amikor Hófehérkéről vagy Hamupipőkéről mesélünk a gyermekünknek, épp a mozaikcsalád egy-egy kisiklott példáját ismertetjük. Régebben azonban a mozaikcsaládok egyfajta szükségként jöttek létre: leginkább anyagi, társadalmi megfontolásból választottak maguknak új párt a gyermekükkel egyedül maradók – sok esetben az utód érdekeit szem előtt tartva. Manapság az egyén került előtérbe, az érzelmi szükséglet az ilyenfajta családok létrejöttének mozgatója.

Míg a hagyományos családmodellben a gyermek születését megelőzően történik a szülők megismerkedése, egy mozaikcsalád esetén ez épp fordítva van. Az egyedülálló szülő párkapcsolatba kerülése azonban még nem jelenti a fent említett családtípus létrejöttét; ehhez egy háztartásban kell élni. A 2011-es népszámlálásból az derül ki, hogy Magyarországon közel 150 000 mozaikcsalád van. Ezek esetén szinte fele-fele a házasságban és az élettársi kapcsolatban élők száma. A legjellemzőbb típus a pótapás – mintegy 66 ezer –, ennek pedig igen egyszerű az oka. Zömében egy válás vagy szétköltözés alkalmával, a gyermek(ek) az édesanyával maradnak, és ebbe a családba társul be egy új személy. Érdekes még megfigyelni, hogy míg a házaspáros mozaikcsaládok több mint felében nevelnek közös gyermeket is, addig az élettársas típusoknál ez az arány csupán 33%-ra tehető. Ez két okkal magyarázható; 1. a közös gyermek születése indokolja a házasságot, 2. maga a házasság intézménye adja meg a megfelelő alapot a közösen vállalt gyermekhez.

A klasszikus nukleáris családtól eltérően a mozaikcsaládban a gyermek nincs mindennapi kapcsolatban az egyik vér szerinti szülőjével, helyét bizonyos mértékben vagy teljesen átveszi egy pótszülő. Ez nagy felelősség, és fontos mindent megtenni annak érdekében, hogy ez a család – a gyermekek egészséges pszichés fejlődése és a párkapcsolat érdekében – minél kiegyensúlyozottabb legyen. Első lépésként el kell fogadni, hogy az integráció nem lesz azonnali – ez pedig elsősorban a gyermek(ek) életkorától, nyitottságától függ. Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a frissen létrejött mozaikcsaládnak kialakuljon az új ritmusa, a közös szokások, apró rituálék, tradíciók.

Ez sokkal nehezebb, mint gondolnánk, hiszen egy régi kapcsolat sírjára kell építkezni. Értelemszerűen minél frissebb, annál nehezebb lesz ezt megvalósítani. A mostohagyermek és mostohaszülő kapcsolatában mindig a win-win játszmákra kell törekedni.

Egy dinamikusan és harmonikusan működő mozaikcsalád a gyermek fejlődésére abszolút pozitív hatást képes gyakorolni. Az új ember(ek) egyfajta világnézeti, felfogás- és tudásbéli frissítést jelentenek a már megszokottal és megismerttel szemben. Ezek pedig jótékonyan befolyásolhatják a gyermekek személyiségét.

A mozaikcsaládok tehát remekül tudnak működni anélkül, hogy a gyermekek ezt hosszú távon negatívan élnék meg. Ehhez azonban a tagjaiknak meg kell találniuk a saját helyüket, törekedniük kell egymás megismerésére és elfogadására.