Ez a nő pukizott jóga közben - amit erről posztolt, bejárta az internetet

pukizás jóga
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Biztosan mindegyikünkkel történt már olyan véletlen baleset, amitől legszívesebben elsüllyedtünk volna. Az már nem biztos, hogy meg is osztottuk volna az egész világgal...

Laura Mazza pedig pont ezt tette. A blogger anyuka egy hosszú Facebook-posztban részletezte a szerencsétlenséget, amit történt vele. Éppen az első jógaóráján vett részt, amikor többször egymás után pukiznia kellett. A kellemetlen szag terjengeni kezdett a teremben, a nő pedig egyszerűen nem tudta felfogni, ami történt vele. Habár rettenetesen cikinek tartotta a szituációt, vállalta a történteket. Olyannyira, hogy az interneten is megosztotta a cikis sztorit. A posztja bejárta a netet, 24.000 ember írt kommentet hozzá, és mindenki csak bátorította. A kommentelők szerint mindenképpen tovább kell jógáznia.

"Felvettem a jóganadrágomat. Azt választottam, amelyik az alvástól még nem nyúlt ki annyira. Alatta literes bugyi volt rajtam, nem volt időm tangát keresni. Beléptem a terembe, ahol sötét volt és gyertyák égtek. (...) Mindenki levette a zokniját: Atya ég, a lábujjaim szőrösek, a sietségben csak a térdemről szedtem le a szőrt, arra az esetre, ha felcsúszna a nadrág...
Hozzákezdtünk a gyakorlatokhoz. Biztos voltam benne, hogy meg tudom csinálni. De meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt héten bélbántalmakkal küzdöttem, és a pukijaimnak olyan szaga volt még mindig, mintha a záptojás bukéja egy szemétégető füstjével keveredett volna. És valahol a delfin póz és a háromlábú kutya között elfingottam magam. A bűz az arcon csapott. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben: Szaladjak el? Sőt, hagyjam el az országot? Ez tényleg megtörtént velem? (...)
A többiek még nem vettek észre semmit, oké. Mindenki szellent, ez bárkivel megtörténhet. Az óra folytatódott. Az egyik póznál aztán a tanár odajött hozzám, és lenyomta a hátamat. És akkor: buuuuuuuuuurrppppffffff! Mintha a leghangosabb trombita zenélt volna a hátsómból. Elvörösödtem, és könnyek szöktek a szemembe, annyira kínos volt.
Felálltam, megpróbáltam összetekerni a szőnyegemet, ami természetesen nem sikerült. Felkaptam a zoknimat, a cipőmet és a táskámat, majd az ajtóhoz rohantam. Még egyszer visszafordultam, az oktató pedig csak ennyit mondott: "Namaste".
Most éppen a Mekiben ülök, fagyit eszek. Egyszerre sírok és nevetek."



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.