Képzeletbeli levél a dohányos apósomnak

Továbbra is úgy viselkedsz, ahogy akarsz, egy olyan otthonban, mely nem a tiéd. Küzdöttem veled, próbáltam célzásokkal, a fiadon keresztül rámutatni arra, hogyha belépsz hozzánk, az már a mi lakásunk, a mi területünk, a mi szabályainkkal. Nyíltan kértelek, hogy ne dohányozz nálunk, se az ajtóban, se a nyitott ablaknál állva. Jeleztem, hogy nem nézem jó szemmel, ha a lányunk közelében rágyújtasz, nem, akkor sem, ha a parkban sétálsz vele.

Úgy érzem, hogy süket fülekre találok, és időnként azt kell hinnem, ez valóban nem nagy dolog, hogy csak én fújom fel.

Beszéltem erről a fiaddal, de számára ez nem okoz problémát. Ő is így nőtt fel, melletted. Kiskorában is bent dohányoztál a lakásban, csak az ő szobájában nem. Mikor időnként meglátogattunk titeket, a vendégszobaként használt gyerekfészekben még mindig érződik a cigaretta szaga; beitta a tapéta, a kárpit. Elmondtam, miért nem engedem, hogy az unokád nálatok aludjon, egyszerűen nem akarom, hogy ő is érezze ezt.

Nem akarom, hogy a köztem és a férjem közt lévő harmonikus kapcsolat a te gyengeséged miatt romoljon meg. Szerinte jogod van a cigarettához, szerintem pedig nekünk van jogunk olyan környezetben élni, amit egészségesnek érzünk. Érzem rajta, hogy folyamatosan csalódnia kell benned, de mégse szól érte. Ő sem szereti a dohányfüstöt, finomam próbálta is ezt veled közölni, de te mindig az apja maradsz, aki felé tisztelettel és gyermeki elfogadással fordul. Így maradnak a mi kis esti csendes vitáink, amik értelmetlenül időznek az éjjeliszekrényen, hogy időnként közénk ugorjanak az ágyban.

De az idők megváltoztak. Mi már tudjuk, hogy ez káros, még passzív formájában is, és ezt szeretnénk átadni a lányunknak is. Ennek világító fénye alatt akarjuk az életünket élni; én, aki vállalom, a fiad, aki csak tűr.

Emlékszem, amikor bejöttél a kórházba, és szinte láttam a megsárgult arccsókod helyét az újszülött gyermek fejebúbján. Undort éreztem. Tudom, nem te vagy az első, aki hiperérzékenynek titulál, nem biztos, hogy tévedsz. De számtalan kompromisszumot kötöttem annak érdekében, hogy az unokádnak szoros legyen a kapcsolata a nagyapjával, éppúgy, ahogy te; kézfertőtlenítő, cukorka, nikotintapasz, csokoládé... de a függőséged mindig legyőzött.

Most itt állok, tele frusztrációval, mert nem találom a hidat a nikotin-függőséged és a kényszeres dohányfüst-ellenességem között.