A kapuzárási pánikot sokáig csak a férfiakkal kötötték össze. Ennek oka igen egyszerű. Míg ők könnyebben hoznak meg akár a családjukat is érintő, látványos radikális döntéseket, addig a nők a fészek őrzőiként inkább magukba fojtva élik meg ezt.
Nagyon nehéz rádöbbenni arra, hogy öregszünk, életünk felfelé tartó íve véget ért, a világmegváltó terveink elmúltak. Az elégedett boldogság pillanatok alatt tovaszáll, és helyét kétségek, kérdések és félelem veszi át.
A midlife válság alatt rengeteg a megcsalás, a válás, a meggondolatlan munkahelyváltás, a kereteket meghaladó költekezés. Az se ritka, hogy valaki hirtelen 40 évesen rohan élete első plasztikai műtétjére, vagy kezdi zavarni már hosszú évek óta tartó kopaszodása. Az új keresése felpezsdíti az embert, de akkor, ha ezzel kifordulunk önmagunkból, nem jó úton járunk.
Gyakran érezheti egy középválságban lévő ember, hogy nem élt még eleget, számtalan dolgot elszalasztott.
Régi vágyai, tervei egy elzárt fiókban porosodnak. Akkor, ha ezek a felidézett dolgok nem állnak túl messze a valóságtól, akkor könnyen túl lehet lépni ezen a krízisen. Ám ha ég és föld köztük a távolság, úgy ez valóban egy komoly és megpróbáltatásoktól tűzdelt időszak lesz.
Nehéz 40 évesen elfogadni, ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A beletörődés nem jelent megoldást, mivel az hosszú távon fejti ki negatív, lélekromboló hatását. Tenni kell azért, hogy az ember képes legyen új, elérhető, de nem túl könnyű célokat kitűzni maga elé.
Amikor 16 éves voltam, eldöntöttem, hogy harmincévesen már lesz egy családi házam, kocsim, és egy jól fizető állásom. Most 37 évesen itt állok egy albérletben, elváltan. Az életem tragédia, és nem tudom, hol rontottam el."
A házasság krízispontjai, amikor a legnagyobb az esély a válásra
A kiváló és hosszan tartó házasság alapja nem a szerelem. Az esküvő után, a heves érzelmek idővel lecsillapodnak, és felmerülnek olyan élethelyzetek, olyan krízispontok, amelyeken csak együttes erővel lehet túljutni. Nem csak a házasság 7. éve meghatározó, több mérföldkő is felbukkan az évek alatt, mind különböző problémákkal. Ezeket vesszük sorra.A kudarcot nagyon nehéz beismerni.
Fontos időnként megállni és visszanézni. Számot vetni döntéseink és eredményeink felett. A múlton rágódni, amiatt megrekedni azonban az egyik legnagyobb ballépés, amit elkövethetünk.
Ki kell jelölni új célokat, amihez elengedhetetlen a megfelelő önismeret. A célok alatt itt már kevésbé érdemes a tárgyias vonalon maradni; a belső fejlődés, valami új ismeret elsajátítása ekkor sokkal nagyobb erőt és kitartást adhat. Érdemes egy nagyobb változást több kicsivel kezdeni. Fokozatosan újraépíteni az életünket.
Hirtelen azt éreztem, hogy az életem rossz irányba ment, én nem akarok így élni. 41 évesen ültem az irodában, egy íróasztal mögött. Pedig én egész kicsiként tanár akartam lenni, gyerekekkel akartam foglalkozni. A férjemmel nem tudtam erről beszélni, azt mondta, hogy ne hisztizzek már, örüljek, hogy jól fizető munkám van. Aztán az egyik barátnőmmel átbeszélgettünk egy egész éjszakát, és ő dobta fel az önkénteskedést. Amikor eldöntöttem, hogy egy gyermekotthonban leszek önkéntes segítő, már sokkal jobban éreztem magam. Nem volt egyszerű az út odáig, de érezhetően sokat változtam, és most elégedett vagyok."
A fentiekhez azonban az első lépés az, hogy felismerjük, midlife válságban vagyunk. Addig, amíg csak késztetést érzünk a régi, be nem teljesült vágyak felélesztésére, nem fogunk tudni egyről a kettőre lépni. Azok, akik nem képesek túljutni ezen a válságon, bizony szélsőséges, akár vissza nem fordítható döntéseket is meghozhatnak.
A témában Vépy Viktória pszichológust is megkérdeztük, aki elmondta, hogy az életközépi válság természetes velejárója az életünknek.
"Mint minden életszakasznak, az érett felnőttkornak is megvan a maga kihívása, mégpedig a szembenézés az elmúlással. Annak a felismerése, hogy vélhetően kevesebb életút át előttünk, mint amennyi már mögöttünk van, egyesekben félelmet ébreszthet, míg másokban késztetést arra, hogy átértékeljék az életüket.
Ebben az időszakban előfordulhat a szakmát vagy párkapcsolatot érintő váltás. A fiatal felnőttkorban kialakított elképzelések, álmok, tervek ütköznek ugyanis a jelennel, s minél mélyebb a kettő között az eltérés, annál valószínűbb a sürgető vágy megjelenése a változtatásra.
Az életközépi válság feloldásának egyik konstruktív módja, ha az egyén talál egy új célt, egy új, jövőbe mutató feladatot, amelyen keresztül kiteljesíti önmagát. Az élvhajhászat, a fiatalkori vágyak megvalósítására való törekvés, vagy épp a tárgyak birtoklásán keresztül kiterjesztett én gyakorlása nem oldja az elmúlástól való félelmet, csupán egy destruktív spirálba zárja az egyént, amelyben időzve egyre távolabbra kerül a valós probléma megoldásától. Fontos szembenézni azzal, ami mint lehetőség esetleg végleg elmúlt. Szükség esetén akár meggyászolni, majd továbblépni, és örülni mindannak, ami még nyitva áll.
Ha sikerül végighaladni az életközépi válságon, feloldhatóvá válik az ezzel járó feszültség. Mint minden krízishelyzetben, ebben is ott a lehetőség a fejlődésre, önmagunk meghaladására."
Fontos, hogy a környezet ne kezdjen ítélkezni a krízisben lévő személy felett. A veszekedések, sértések nem fognak megoldáshoz vezetni. Ha a nyílt és támogató beszélgetések, valamint tettek nem vezetnek célra, úgy mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.