Tenerife, a Kanári-szigetek gyöngyszeme

Tenerife első hangzásra a kőkemény luxust juttatta az eszembe, de néhány hét után már egyáltalán nem ez a véleményem. Persze van a szigetnek igazi fényűző része is, ám az itteni mindennapokra akkor sem ez a jellemző. Teljesen más okok miatt jó itt lenni.

Eleinte furcsa volt, hogy a tengerparton több nyugdíjas házaspárt látok, mint fiatal párt vagy családokat. Aztán kiderült, hogy más országokból, például Németországból is szívesen jönnek ide az idősebbek „átvészelni” a telet.

Mert, ugye olyan, hogy tél, itt nem igazán van. Ráadásul a mindennapi élet sem drága, ha az ember a szállást ki tudja köhögni. Így igazán megéri átutazni a télből a nyárba. Ekkor jöttem rá, hogy amíg a fiatalok csupán rövidebb nyaralások céljából utaznak ide, az idősebbek akár hónapokat is eltöltenek a szigeten.

Nyilván mindenki tiszta erőből szalad a vízpartra, hiszen ahonnan mi jövünk, ott ez idő tájt lassan az ablakról vakargatjuk a jeget (és nem a hátunkról az odaszáradt sót), de legalábbis mindennapi társunk az esernyő és a kabát. Már november van, de mégis simán ronggyá lehet égni a parton, ha valaki nem keni be magát naptejjel. Én sem hittem el, míg nem lett páviánvörös a fejem. Az Atlanti-óceán meglepően melegnek mondható, bőven 20 fok feletti, ami így az ősz közepén hatalmas élmény.

Eleinte kicsit aggódtam a már sokat emlegetett vízszennyezés miatt, de szerencsére még nem találkoztam olyan partszakasszal a szigeten, ahol ne lett volna kristálytiszta a víz. A környezetem pedig azért aggódott, hogy felzabálnak a cápák, de szerencsére egyelőre minden végtagom megvan.

Los Cristianosban kevésbé látványos, Las Americasban pedig igazi luxusstrand lett kialakítva. Előbbi esetében szürkehomokos tengerpart a jellemző és a katonásan sorakozó napágyak, illetve napernyők. Ám ha az ember nem akar ezekért külön fizetni, akkor törölközőkön is kiválóan lehet pihenni, hiszen a homok rendezett, sehol sem találkoztam még szeméttel.

Las Americas strandolás szempontjából látványosabb. Erre a részre aranyló homok és igazi nádfedeles napernyők a jellemzőek. Valóságos turistalátványosság, amit az emberek többsége nagyon szeret. A strand területén minibár üzemel, és szörfözésre, illetve egyéb vízi sportok kipróbálására is van lehetőség.

Ha éppen nincs kifejezetten strandidő, akkor sem kell csüggedni. Ameddig a szem ellát, mindenhol hatalmas hegyek ágaskodnak, amelyek gyalogszerrel vagy tömegközeledéssel is könnyedén megközelíthetőek. A hegyek növényzet szempontjából igen szegényesek, hiszen kaktuszon kívül mást nem találni odafent.

Azokat viszont érdemes megnézni, ugyanis ember nagyságú kaktuszok ritkán jönnek szembe az emberrel. Ajánlatos nem rövidnadrágban menni, mert a gyanútlan túrázónak - ahogy nekem is - könnyedén lesz négyzetrácsos a vádlija, ha egy kicsit nem figyel oda.

Október közepe óta vagyunk a szigeten, de csapadékkal még egyáltalán nem találkoztunk. A vízparton többnyire tiszta az égbolt, a hegyekben pedig inkább felhősebb. A hőmérséklet napközben 24-28 fok körüli, reggel és este kissé hűvösebb, 22-24 fok.

Most pedig már november van, és elkezdődött az utcák és a közterek adventi díszítése. Elég furcsa a világítós csillagot egy képen látni a naplementével és a rövidnadrágban szaladgáló emberekkel. Szerintem nem meglepő, hogy én még egyáltalán nem érzem a karácsonyi hangulatot.

A spanyolok alapvetően barátságosak és közvetlenek. Készségesek és nyitottak, bár sokszor tapasztalom, hogy nem beszélnek angolul. Vidám és kommunikatív embereknek tűnnek, akik még késő este is szívesen ücsörögnek egy helyi kis pubban, vagy úszkálnak a parton.

Furcsa, hogy náluk az este 10 utáni csendrendelet nem annyira él. Éjfélkor, hajnal 1-kor még simán megy az éneklés, a nevetgélés vagy az üvöltözve veszekedés. Ez ott teljesen normális. Nekem még kicsit szoknom kell, hogy 4000 decibellel zajlik körülöttem az élet.