Egy drogfüggő testvér halála - Feldolgozhatatlan gyűlölet, fájdalom és gyász

Az elhunytról vagy jót, vagy semmit

Ez tisztességtelen. A gyász fontos szakasza, hogy megbocsássunk az elhunytnak, hogy elhagyott minket, és megbocsássunk magunknak, amiért életben maradtunk. De mi van akkor, ha magunk se tudjuk, mi lenne a helyes érzés?

Kívülről tudja nézni testvérét; egy ember, aki teljes egészében átadta magát a függőségének, nem csupán a saját, hanem a családja kárára is. A felelősségének terhét nem veszi le róla a halála.

A halál azonban okot ad megérteni őt. Egy kiegyensúlyozott, mentálisan egészséges ember nem válik a kemény drogok függőjévé, és csak igen ritka esetben kezdi el addiktív pályafutását a heroinnal. A levélíró dühe és fájdalma lehet, egyfajta védőmechanizmus, mely jelen helyzetben megakadályozza őt a saját és szerettei felelősségének keresésében. A bátyja, rövid életét egy igen komoly kábítószer függőségében töltötte, mely tönkretette és irányította őt. Ezt önmagában is nagyon nehéz elfogadni, főként akkor, amikor ez az időszak lezárult, méghozzá a lehető legdrasztikusabb módon.

Egy ilyen helyzetben, a levélírónak joga van a gyászhoz, hiszen elveszítette életének egy fontos elemét, a testvérét. Engednie kell, hogy emlékezzen. Emlékezzen azokra az évekre, amikor érdek nélkül közeledtek egymás felé.

A gyász egyik fő szakasza a düh. Ezt szinte lehetetlen átugrani. Ahogy telik majd az idő, ez az összezavarodott lány másként fogja megélni testévre elvesztését. A kezdeti neheztelés, harag érlelődni fog benne, átalakul, átértékelődik. Nem arról van szó, hogy az idő mindent megszépít. Egyszerűen csak alábbhagynak a mérhetetlenül intenzív érzések, teret engedve így a racionalitásnak.

Az az évek alatt felhalmozódott aggódás, fájdalom, csalódás és félelem, nem törlődik ki azonnal a kábítószer-függő testvér halálával. Lényegében a halál csak felerősíti ezeket, egy örök megoldhatatlan konfliktusban összpontosítva.

Nehéz azzal szembenéznie, hogy nem tudott segíteni a bátyjának. Látni egy ember személyiség torzulását, átélni, hogy mit tesz vele az addikció, miközben tehetetlen szemlélődő lehet; ebben a helyzetben csak úgy őrizhette meg – bár csupán látszólag – a saját szellemi épségét, hogy falat húzott kettejük közé. Ennek lerombolása pedig nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Az is előfordulhat, hogy szakember segítségét kell kérnie.