Nyolc éve, egy nehéz életszakaszban, álmomban ez hangzott el: Ági, lámpákat kell készítened.
Lakberendező vagyok, pár lakásbelsőn túlvoltam, amikor jött az álombéli instrukció. Gondoltam, ha konyhabútor vagy fürdőszobaszekrény megy, a lámpával sem lesz gond.
Napról napra egyszerűsödik az életem. Egy fűszál nagyszerűsége, elevensége engem jobban lenyűgöz, mint az emberek anyagformálásai.
Semmiképp sem mondanám magam formatervezőnek, főleg nem a szó azon értelmében, amelyik a rendszert szolgálja, ontja a termékeket és mindig újat kell kihoznia a szezonra, hogy "korszerű" maradjon. Időszerűnek ezerszer fontosabb lenni! Én nagyon egyszerűen, egyik hajnalban kaptam egy formát, azóta azt szeretgetem, figyelem, fejlesztgetem. Végtelenül egyszerű. És a termék él!
Alkotói világom? Inkább életem. Egyedül dolgozom, pontosabban összedolgozom több kis manufaktúrával. De az időm javát egyedül és Szentendrén töltöm. A természet feltölt, tanít, inspirál. A lámpán keresztül magamat figyelem. Ez nem egy profi vállalkozás, aki ebbe bele akart szólni, mind elküldtem. Noha ebből élek, ez egy önismereti folyamat. A nagy számok törvénye alapján én és a lámpák sem lehetnénk. De így az igazán érdekes. Meg kell találnunk a saját hegyünket, hogy megmászhassuk. Más hegyére, meg kitaposott utakon nem nagy diadal menni, sőt! Ebben a világban valamiért mindenki felhatalmazva érzi magát, hogy megmondja a másiknak, mit csináljon. Ezért tetszik nekem az egyedüllét. Teljes vagyok benne.
Ezt a formát anyukám konyhaasztalán egy vonalzóval készítettem egy reggelen. Jött, ahogy szónokok beszéltetődnek, íróknak folyik a tollából a szó: akivel volt már ilyen, tudja mi ez, akivel még nem, annak kívánom, hogy megtapasztalja. Tudtam, éreztem, hogy fontos forma született. Egy workshopon hívták fel rá a figyelmem, hogy egy ötágú csillagot vetít ki a térbe, erről addig nem tudtam. Mikor a rúnákkal ismerkedtem, láttam, hogy négy darab algízt rejt, ami a legerősebb védelmi szimbólum. Mintha ez a lámpa védene engem itt az anyagi világban.
Ez érdekes kérdés. A szuper stílusú, ám felszínes, lélektelen dolgok elől menekülök. Nemrég egy teljesen átlagos, középszerű lakásban patentot cseréltem a lámpán, egy teltkarcsú, két gyerekét nevelő anyukánál. Áradt belőle a szeretet, minden tárgy, külső körülmény lényegtelen volt, mert az anya tündökölt! Ebben az otthonban jó érzés tudni egy csillaglámpát! Így nézem én ezt a világot, érzések alapján: szív útján. A többi részletkérdés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.