Adél alig múlt kétéves, amikor kiderült, hogy súlyos betegség támadta meg a kis szervezetét. Megkezdődött az embert próbáló harc, mely két éven át tartott, és amelyről Klári most is úgy mesélt, mintha tegnap történt volna. Visszatekintve azt mondta, nem is érti, honnan vette az erőt mindahhoz, amit végigcsináltak a férjével azért, hogy megmentsék Adélt. Azonban elérkezett az idő, amikor már sejteni lehetett a felfoghatatlant, miszerint Adélka soha nem fog meggyógyulni. Klári elmesélte, hogy a kicsi lány akkorra félelmetesen bölcs lett, és egyszer így szólt: Anya, ugye tudod, hogy meg fogok halni?
Ez az a kérdés, amire nincsen válasz. Egy szülőnek elképzelhetetlen, hogy elveszítse gyermekét, mert őt szereti a világon a legjobban. Hús a húsából, vér a véréből. Bármijét odaadná, csak hogy boldognak lássa. A gyermeke öröme az övé is, de a fájdalmában is ugyanúgy osztozik.
Egy idő után azért imádkozik, hogy átvehesse a terheit. Ez azonban lehetetlenség. Az is megfordul a fejében, hogy inkább menjek el én, csak ő élhessen! Közben pedig darabokra szakad a szíve, a lelke. Előbb viselne el bármilyen testi fájdalmat, az legalább enyhíthető, de a lelki fájdalomra nincsen csillapító. Ez maga a földi pokol. Nem tudom, hogy van-e olyan ember, aki ne veszítené el a hitét egy ilyen küzdelem során, vagy az őt hirtelen érő csapás után. A legkevesebb a mérhetetlen harag, ha létezik Isten, hogyan lehetséges, hogy egy ártatlan léleknek ilyen korán kelljen itthagynia a fizikai létezés síkját? Tudom, hogy mi az elméleti magyarázata ennek a szörnyűségnek. Értem is, miért kell így lennie, de ezt ott és akkor lehetetlenség elfogadni, képtelenség beletörődni, és végül soha, de soha nem fogja az ember elfelejteni. Az a csoda, ha nem őrül bele, mert imádott gyermekével önmagából veszít el egy olyan részt, amelyet feltétel nélkül szerethetett.
A spirituális tanok szerint mindennek oka van ezen a világon. Egy ekkora veszteségnek és fájdalomnak végképp. A gyermek lelke állítólag vállalja a súlyos karmát, hogy a szülei megtapasztalhassák a fájdalmat, az önzetlenséget, az aggódást, a feltétel nélküli szeretetet, a tehetetlenség őrjítő érzését, azt, hogy mennyi erejük van valójában, és végül a legnehezebb leckét, az elengedést.
Adél négy és fél éves volt, amikor kimondta az orvos, hogy nincs tovább. Klári azt mesélte, hogy csak akkor enyhült a mérhetetlen fájdalma, amikor ő maga ezt tudta mondani a kislányának: Menj el, kicsikém, hogy jobb legyen! Ennél nehezebb feladat nem sok van a világon. Ott voltak vele, amikor a kicsi lány lelke kiszállt a testéből. Tudom, sokan vannak, akiknek ez a búcsú sem adatik meg. Ami azonban erőt adhat a folytatáshoz, az a hit. Vallástól, filozófiától teljesen függetlenül. Klári hiszi, hogy a kislánya angyallá változott, hogy jól van, és egyszer újra találkoznak. És abban is hisz, mivel megtapasztalta, hogy sokkal erősebb, sokkal többet elbír, mint azt valaha gondolta volna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.