Őrült kísérlet, melyben a szülők együtt nevelték gyermeküket egy majombébivel

Dózsa-Vépy Renáta

2018.08.30.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A tudósokat mindig is érdekelte, hogy mekkora a főemlősök és ez emberek intelligenciája közötti különbség. Többen voltak azon az állásponton, hogy a csimpánz csak azért nem képes beszélni, viselkedése azért tér el az emberétől, mert nem közöttünk szocializálódik. Egy igazán őrült elmélet szerint, ha egy ilyen majom egy ember gyerekkel nőne fel, olyanná válhatna, mint mi.

Manapság bár vannak felnőttek, akik csimpánzt tartanak háziállatként, a kisgyermekeik mellé egész biztos, hogy senki se fogadna örökbe egy lényegében vadállatot. Számtalan rizikófaktort rejt magában, elég csak az erőviszonyokra és az eltérő reakciókra gondolni.

Winthrop Niles Kellogg, amerikai pszichológus azonban komolyan gondolta az elmélet gyakorlatba való átültetését, és 1932-ben 10 hónapos fia, Donald mellé vett és egy 7,5 hónapos csimpánz kölyköt, Gua-t.

Winthrop Niles Kellogg a csimpánz kölyökkel Forrás: Mad Science Museum

Feleségével úgy nevelték őket, mintha testvérek lennének. Együtt fürdették, etették, fegyelmezték és szeretgették őket, tehát azonos módon foglalkoztak velük. Kellogg be akarta bizonyítani, hogy a folyamatos gyermeki jelenlét és a neveltetés közösen „kihozzák” a csimpánz emberi oldalát.

A pszichológus emberként nevelte saját babája mellett a főemlőst Forrás: Mad Science Museum

A kísérlet azonban nem abba az irányba ment, amiben reménykedett. Sőt, kifejezetten veszélyessé vált.

A kísérlet nem várt fordulatot vett Forrás: Tumblr

A szülőpár különböző pszichológia és fizikai teszteknek vetette alá a két „gyermekét”, és érdekes módon, ezeken vagy egyformán teljesítettek, vagy a csimpánz eredményei lettek valamivel jobbak. Gua továbbá megtanult kanalat tartani a kezében, és némiképp megértette az emberi nyelvet, de még ezekkel együtt is rendkívül távol állt attól a fejlődéstől, amit a pszichológus remélt. Ám nem ez volt az az ok, amiért le kellett állítani. Donald másfél évesen – 9 hónappal a kísérlet kezdetét követően – egyre több mindent vett át a csimpánztól: ugrált, harapott és érezhetően kevesebbet gügyögött, helyette inkább majomhangokat utánzott. Szülei, saját gyermekük fejlődése érdekében, 1932. március 28-án felfüggesztették a kísérletet.

A szülőpár különböző pszichológia és fizikai teszteknek vetette alá a két „gyermekét” Forrás: Tumblr

Óvodás gyerekeket biztattak arra, hogy bántsanak másokat: ez lett a vége

Egy gyermek csak ritkán viselkedik másokkal durván, vagy válik indokolatlanul erőszakossá. Most mutatunk egy nagyon érdekes kísérletet, mely remekül rávilágít arra, hogy például a családon belüli agresszió miként képes szinte láthatatlanul átalakítani egy gyermek magatartását, habitusát.

Annak ellenére, hogy Kellogg lelkes és büszke volt a kísérletből írt tanulmány pszichológiai, antropológiai és biológiai jelentőségére, munkáját sok kritika érte – kollegái, sőt saját felesége részéről is.

Néhányan kijelentették, hogy a projekt embertelen volt, míg mások rámutattak arra, hogy nem szabad csecsemőt kísérleti témaként hosszabb ideig használni.

Mások amiatt háborodtak fel, hogy a csimpánz kölyköt elválasztották anyjától és más csimpánzoktól.

Sokan támadták Kelloggot a kísérlete miatt Forrás: Mad Science Museum

Gua egy évvel, a floridai főemlős központba való visszaszállítását követően, tüdőgyulladásban meghalt. Arról, hogy Donald későbbi fejlődésében hagytak-e nyomokat a csimpánzzal töltött hónapok, nincs információ. Sajnálatos és szinte megbocsáthatatlan, hogy saját szakmai sikerei érdekében Winthrop Niles Kellogg képes volt felhasználni saját gyermekét és egy védtelen állatot.