Rémálom a gyerekszobában – Az éjszakai lidércnyomás okai és feloldása

Az alvási periódusok a következőképpen alakulnak:

1. NREM fázis: átmenetet képez az éber és az alvó állapot között, az álmosságérzet fokozódik. Az agyhullámok és az izmok aktivitása lassul.
2. NREM fázis: könnyű alvási periódus, mely alatt a szemmozgás abbamarad, az agyhullámok tovább lassulnak, a szívritmus és a testhőmérséklet csökken.
3. NREM fázis: rendkívül lassú agyhullámok jellemzik. A vérnyomás csökken, a légzés lassul.
4. NREM fázis: a legmélyebb alvás fázisa, az agy a leglassabb hullámokat állítja elő. Szemmozgás nincs, de a végtagizmok még képesek a mozgásra. Ebben a fázisban a legnehezebb felébreszteni valakit. A 3. és 4. fázis alapvető a test energiájának helyreállításában, és ekkor szabadulnak fel a növekedési hormonok is.
5. REM fázis: erős agyi aktivitás jellemzi, ekkor álmodunk. A mozgatóizmok átmenetileg lebénulnak.*

A következőkben az alvászavarok egy ágáról, a paraszomniákról lesz szó, azon belül is azokról, amelyek kifejezetten a gyermekkorra jellemzőek.

Ezek azok, amelyekre ébredés után is emlékszik a gyermek, és még ébren is nyomasztóan hatnak rá. Ezek tárgya lehet egy szörny, de az is előfordul, hogy valamilyen aznapi negatív élményt él át újra, vagy valamilyen belső félelmét jeleníti meg álmában – például elveszíti a szüleit. Ezekre többnyire az éjszaka második felében lehet számítani, a REM szakaszban.

A rémálomból természetesen fel lehet ébredni, ekkor szokott a gyermek pityeregve a szülői hálóba benyitni. Fontos, hogy ilyenkor ne küldjük őt vissza, mondván menjen csak szépen aludni és gondoljon valami szépre. Ez ugyanis nem fog segíteni, sőt, előidézhet visszatérő rémálmokat is. Minden esetben kérjük meg, hogy idézze fel, mit álmodott. Beszéljük át, hogy miért álmodhatott ilyet, nyugtassuk meg. Azzal, hogy beszélünk az álmáról, már el is vesszük egy kicsit annak élét. Erősítsük meg, hogy a benne szereplő szörnytől, tragédiától, eseménytől miért nincs oka félni. Másnap reggel is beszélhetünk róla, együtt ötletelhetünk, hogy ha legközelebb is hasonlót álmodna, miként győzze le például az adott rémet. Ezzel ő természetesen még nem fogja tudni irányítani az álmát – az egy sokkal tudatosabb és rengeteg gyakorlást igénylő folyamat –, de a következő éjjel nem a tőle való rettegéssel a lelkében fog elaludni, ami a legtöbb esetben segít is elkerülni a rémálmot, hiszen a szorongást, félelmet feloldottuk.

Az alvási rémületnek vagy lidérces álomnak nevezett paraszomnia az előzőnél sokkal félelmetesebb jelenség. Ez az esetek döntő többségében az elalvás utáni 90. perc környékén észlelhető, a NREM szakaszban. Ekkor gyakorlatilag hirtelen ébred meg a gyermek, méghozzá hangos sikoltozások, sírás közepette. Le van izzadva, a szíve hevesen ver, és megfoghatatlan rémület uralja. Nagyon nehezen nyugtatható, anya vagy apa hiába rohan be hozzá és öleli át, suttogja a fülébe, hogy minden rendben, ő csak sír és remeg.

A legtöbb esetben hirtelen ér véget, és egyszerűen csak visszaalszik, reggel pedig semmire sem emlékszik.

Ez az alvászavar gyakoribb, mint hinnénk, közel minden második gyermek esetén tapasztalhatjuk legalább egyszer. Több kutató is az agy éretlenségével, azaz annak érési folyamatával kapcsolja össze, épp ezért 3–6 éves kor között a legjellemzőbb, de előfordul, hogy idősebb korban is megmarad. Mivel ezt nem lehet kézzelfogható érvekkel leküzdeni, érdemesebb szülőként megfigyelni, hogy elalvást követően mikor jelentkezik a lidércnyomás. Ezután már csak annyi a teendő, hogy az „ébredést" megelőzően kb. negyed órával megébresszük a gyermeket.

Hosszú távon nem elég a szülői beavatkozás

Abban az esetben, ha a rémálmok vagy a lidércnyomás nem múlik, feltétlenül szakemberhez, pszichológushoz kell fordulni, mivel ezek rövid- és hosszú távú hatásai között szerepel a kialvatlanság, koncentrációs zavar, szorongás, önbizalomvesztés.

*wikipédia