Két hét Kanadában: szétnéztünk az amerikai kontinensen

Mivel engem mindig is jobban érdekeltek a természeti csodák, mint a felhőkarcolók, ezért Toronto belvárosában viszonylag kevés időt töltöttünk. Persze itt is rengeteg élmény ért, emlékszem például arra, itt döbbentem rá először, hogy valóban egy másik kontinensen vagyok...

Kanada legnagyobb városa rendkívül sokszínű, mindenképp érdemes végigjárni a különböző nemzetiségek által lakott negyedeket. A Chinatown például olyan, mintha csak Kínában lennénk: bárhova nézünk, mindenhol kínai feliratok, üzletek és az egész utcát átjárja az éttermekből áradó keleti fogások illata.

Szerencsére nem félek a magasságtól, és mindig is élveztem, ha madártávlatból láthatom a világot, ezért nem is volt kérdés, hogy felmegyek a CN Tower kilátójába. Az épület Toronto szimbólumának számít, és hosszú évekig ez volt a világ legmagasabb szabadon álló tornya. 553,3 méter magas, és nagyjából a háromnegyedénél található 4 kilátószint. Az egyik legérdekesebb ezek közül az üvegpadlós rész. A teljesen átlátszó vastag üveglapra bárki ráállhat, akinek nincs tériszonya. Ennél kicsivel fentebb található az az étterem, amely nagyjából egy óra alatt forog körbe, a vendégek pedig közben zavartalanul élvezhetik a kilátást. Innen nemcsak a városra látni rá, megcsodálhatjuk felülről az Ontario-tavat is, és állítólag tiszta időben még a távoli Niagara-vízesés páráját is látni lehet.

Szép kilátás tárul elénk akkor is, ha befizetünk egy egyórás sétahajózásra az Ontario-tavon. A hajó a kikötőből indul, és megkerüli a városhoz tartozó szigeteket. Innen remek fotókat lehet készteni a város sziluettjéről, és közelről láthatjuk a landoló repülőgépeket is, ugyanis a legnagyobb szigeten található a városi repülőtér.

Nem szabad kihagyni az állatkertet sem, amit rendre a világ legjobbjai közé sorolnak. Területe hatalmas, több ezer egyed él itt. Vannak itt grizzly medvék és jegesmedvék is, de sajnos pandákat már nem láthatnak az érdeklődők, Toronto ugyanis csupán öt évre kapott kölcsön Kínától kettőt, tavaly elvitték őket egy másik kanadai állatkertbe.

Az utazás legjobban várt része természetesen a Niagara-vízesés volt. Sokak bakancslistás helyszínéről van szó, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam ide. Csodaszép, napsütéses idő volt aznap, rengeteg fotót készítettem, megpróbáltam a lehető legtöbb szemszögből is megörökíteni a látványt. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada osztozik rajta, a kisebb Amerikai-zuhatag az előbbihez, míg a hatalmas Patkó-vízesés az utóbbihoz tartozik. Mindkét oldaláról indulnak sétahajók a vízesés lábához, és annak ellenére, hogy mindössze egy félórás útról van szó, mindenkinek ajánlom, mert nagyon nagy élmény.

Aki hozzám hasonlóan a felhőkarcolók helyett inkább a természeti szépségekre kíváncsi, feltétlenül utazzon el a Huron-tóhoz, ami Torontótól északnyugatra található. Festői öblök, lenyűgöző partok, zöld fenyőerdők, simára koptatott, vízből kiemelkedő sziklák és több ezer sziget van errefelé.

Teljesen megértem a kanadaiakat, akik alig várják, hogy elhagyhassák a zajos nagyvárost, és kiruccanjanak pár napra ide, hétvégi házaikba. Nehéz leírni azt a nyugalmat, amit itt, mindentől távol, a háborítatlan természetben át tud élni az ember. Mondanom sem kell, én is teljesen feltöltődtem, és fájó szívvel intettem búcsút a „vad" Kanadának...