„Ötéves voltam, amikor rájöttem, hogy túlsúlyos vagyok. A szüleim nagyon szerettek, csak ezt nem mindig jól mutatták ki. Számukra a sok egészségtelen gyorséttermi étel és pékáru vásárlása is a szeretet jele volt, és nem gondolták, hogy mekkora kárt okoznak vele. Az általános iskolából több rossz emlékem is van. Ötödikes voltam, amikor egy lány az évzáró ünnepségre fellépéssel készült, és táncosokat keresett. Én is jelentkeztem, de azt a választ kaptam: 'Nem akarok gonosz lenni, de te túl nagy vagy. Én csinos lányokat keresek.'
A következő 10 évben sokféle módszerrel próbáltam lefogyni, de sehogy sem sikerült. A különböző diétákat néhány hét alatt abba is hagytam. Egyik fogyási kísérlet követte a másikat, kisebb-nagyobb fellendüléseim voltak, de végül minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Aztán 24 évesen meghúztam a hátamat mindössze attól, hogy lehajoltam valamiért, ezzel pedig olyan eseménysorozat indult el, ami elvezetett a gondolatig, hogy változtatnom kell az életemen.
Nem tudtam elképzelni, hogy ennyira fájhat egy óvatlan mozdulat, de annyira beállt a hátam, hogy kórházba kellett mennem. Ott aztán egy egészen másfajta fájdalommal szembesültem. Borzalmas volt, hogy a súlyom miatt több ápolóra is szükség volt, hogy a kerekesszékből az ágyra tegyenek, vagy vissza a székbe, nem beszélve arról, hogy a fürdőszobában sem boldogultam az ápolók segítsége nélkül. Miután hazatértem a kórházból, le kellett költöztetni a földszintre, mert a férjem egyedül nem tudott lehozni és felvinni a lépcsőn. Ahogy feküdtem éjjel a földszinti kanapén 130 kilósan, tudtam, hogy nem akarok ilyen kiszolgáltatott lenni, és tényleges változásra van szükségem. A következő pillanatban már írtam fejben a tennivalók listáját, hogy hogyan változtassam meg az életmódomat.
Már másnap elkezdtem számolni a bevitt kalóriákat, néztem az adagokat, és elhatároztam, hogy többet fogok főzni otthon. Az üdítőkről már az első napon teljesen leálltam, onnantól csak vizet ittam. Kezdetben nem volt könnyű eligazodni a sok élelmiszercsoport között, és átlátni, mi a legjobb nekem. De egy dolgot biztosan tudtam: a kudarc azt jelentené, hogy lemondtam magamról. Türelmes voltam, tudtam, hogy időre van szükség a változáshoz, és hogy kitapasztalhassam, hogyan kell jól csinálni.
A főzés nagyon hamar a kedvenc hobbim lett, megtanultam gyorsan, egyszerűen, mégis egészségesen elkészíteni az ételeket. Tizennégy hónap alatt mindössze az étrend megváltoztatásával 65 kilót fogytam. Közben minden alkalmat megragadtam arra, hogy sétáljak, hogy szabadtéren játsszak a kislányommal, viszont edzőteremben soha nem jártam. Talán a koromból is adódik, hogy az étrend megváltoztatása mellett ennyi mozgással is sikerült lefogynom.
Egy átlagos napi étrend
Reggeli: görög joghurt mézzel, fahéjjal, zabbal, banánnalAmikor 65 kiló lettem, egy teljesen új kihívással találkoztam, a következő dolog a súlyom megtartása volt. Ez messze a legnehezebb feladat volt számomra. Amikor a nagy súlyfelesleg lement rólam, és nem volt már meg ez a nagy cél előttem, kicsit elveszettnek éreztem magam. Ekkor indítottam el az Instagram-oldalamat, amivel új motivációt, újfajta elkötelezettséget találtam. Úgy éreztem, hogy a saját példámon keresztül másoknak is segíthetek. Inspirálni akartam a hozzám hasonló lányokat. Egy támogató, lelkes közösséget találtam itt, akik segítettek új célt találni, és az egészséges életmód folytatása sokkal könnyebb volt így.
Sokan arra gondolnak, hogy a fogyás milyen nehéz, pedig inkább arra kell összpontosítani, hogy mennyire megkönnyíti az életet. A mindennapi tennivalókat, a gyerekekkel való foglalkozást, egyszerűen mindent könnyebbé tesz. A fogyás kapcsán pedig tényleg nincs semmilyen titok: egyél egészségesen, figyeld az adagokat, és mindennap ragaszkodj hozzá.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.