144 kiló volt, ma már maratonokat fut a fiatal férfi

„A főiskolán kezdődött minden. Teljesen megborult az életritmusom és ezzel az életmódom is. A tanulás mellett sokat buliztam és ittam. Hogy mit eszek, vagy hogy éppen sportolok-e, teljesen mellékes volt, nem különösebben izgatott. A fősuli után elhelyezkedtem egy irodai állásban, azaz ülőmunkát végeztem. Éppen ebben az időszakban ráadásul szerelembe estem a főzéssel. Az estéimet és a hétvégéimet új receptek kipróbálásával töltöttem, és persze közben nagyokat ettünk a családdal. Aztán elindítottam egy privát séfvállalkozást, és mindez egyre nagobb súlygyarapodást jelentett számomra.

Ezzel együtt persze én magam is egyre kevésbé éreztem jól magam a bőrömben, hol testileg, hol lelkileg kerültem mélypontra. Egyre többször vettem észre azt is, hogy az emberek megbámulnak és negatívan ítélnek meg. Kihagytam az élet adta lehetőségeket, mert tudtam, hogy nem megnyerő a kinézetem, és nem tudtam kizárni, hogy mások mit gondolnak rólam a külsőm alapján. Az étel ekkor már érzelmi mankóvá vált, és persze ördögi körré, hiszen ettem, mert rosszul éreztem magam a bőrömben, és minél többet ettem, annál rosszabbul éreztem magam.

Ekkor már a kedvenc sportomat, a kosárlabdát is fel kellett adnom, fájt a lábam, a sok mozgás után légszomjam volt, ráadásul az XXL-es ingjeimet is kezdtem kihízni. Ekkor már egyre inkább éreztem: változásra van szükségem. Teljesen elhagytam a feldolgozott ételeket, és elkezdtem egészségesebben főzni, illetve az adagokra is odafigyeltem. Beléptem egy edzőterembe, és szabadtéren is elkezdtem egyre nagyobb sétákat tenni, nem sokkal később már az egyik kedvenc elfoglaltságom a futás lett.

A legnehezebb az egyensúly megteremtése volt. Hétköznap dolgoztam, hétvégén gasztroworkshopokat vezettem, közben pedig egy esti főzős tanfolyamot is elkezdtem. Ahogy ezt elvégeztem, mesterképzésre jelentkeztem a New York-i egyetemre. Nem volt könnyű összehangolni ezt a sok programot az életmódváltással, de talán arra jó volt, hogy reális ütemtervre kényszerített, a mindennapi életemhez illeszkedve, szépen, lépésről lépésre haladtam az életmódváltással.

Ennek ellenére is voltak félelmeim, hiszen a főiskola alatt többször is belecsúsztam a jojóeffektusba. Leadtam 10 kilót, majd felszedtem 15-öt. A legnagyobb gátjaim ezúttal is mentálisak voltak: úgy éreztem, nem érdemlem meg a pozitív változást. Hogy ezt legyőzzem, próbáltam hasonló életmódváltókat keresni akár személyesen, akár a social mediában. A motiváció, a támogatás és az esetleges félelmek kibeszélése egy hasonszőrű csapatban elképesztő erőt tud adni.

Hihetetlen, de néha még most sem ismerem fel magam, amikor a tükörbe nézek a több mint 50 kilós fogyás után. Nem túlzok, ha azt mondom, teljesen megváltozott ettől az életem. Nemcsak egészségesnek érzem magam, önbizalmam van, ráadásul már versenyekre is járok, hogy ne felejtsem el, mennyire jó érzés legyőzni a saját korlátainkat. Túl vagyok már egy Tough Mudder versenyen és egy félmaratonon, idén pedig több maratont is le fogok futni. Ha életmódot szeretnél váltani, a kemény munka és a fegyelem a legfontosabb, de azt se feledd, hogy a nagy cél azokból az apróságokból áll össze, amelyeket a mindennapok során elérsz.”