Nem elégedett meg azzal, hogy vékony, izmos akart lenni

"Gyerekként táncoltam és fociztam, de ahogy bekerültem az egyetemre, minden sport elmaradt az életemből, az étkezési szokásaim pedig – fogalmazzunk úgy – gyalázatosak voltak. A napot mindig egy vaníliás kapucsínóval indítottam, mellé pedig almás pitét vagy fánkot ettem. Ebédre szendvicset vagy pizzát ettem egy jó adag üdítővel leöblítve. Délután még egy kis muffin vagy csokis keksz is belefért, aztán estére zöldséget és valami fehérjét is bevittem a szervezetembe, de az éjszakai nassolás sem maradt el.

Mivel mindezek ellenére sem híztam el, senki nem mondta, hogy egészségtelen életet élek, és senki nem ösztönzött arra, hogy változtatni kellene. Egy nap viszont realizáltam, hogy a napi mozgásom mindössze annyi, hogy a busz után futok, ami igencsak kevéske. Közben persze észrevettem a testem változásait is: teljesen elpuhultam, elvesztettem a feszességemet. Még csak 21 éves voltam, de már lógott a fenekem, ami sokkoló volt. Az orvosokat felkeresve kiderült, hogy a koleszterinszintem is magas. Tudtam, hogy változtatnom kell, és nemcsak azért, hogy feszes és kerek legyen a fenekem, hanem a közérzetem miatt is.

Kezdetben különböző kardió jellegű sportokat űztem, majd, habár soha nem nagyon rajongtam az edzőtermekért, mégis elmentem megnézni egyet. Először különböző órákra jártam, aminek az volt a nagy előnye, hogy olyan gyakorlatok elvégzésére is rákényszerültem, amiket magamtól soha nem csináltam volna, mint például a különböző hasizomgyakorlatok. Aztán éreztem magamon, hogy egyre jobb leszek, és ez feltüzelte a bennem szunnyadó versenyszellemet. Különböző kihívások elé állítottam magamat az edzés területén.

Az elején nehéz volt a súlyok világában eligazodni, de sokat informálódtam, sok videót megnéztem, hogy profin csináljam. Mivel nem azonnal jöttek az eredmények, az elején nagyon fontos volt, hogy motivált maradjak. Fél év után viszont egyre inkább láttam magamon a változást. Ezzel együtt természetesen a súlyom is több lett, ami miatt először borzalmasan éreztem magam, de végül beláttam, hogy az izomnövelésnél, a formásodásnál ez teljesen természetes dolog. A súlykérdésen túllépve egyre magabiztosabb lettem, jól éreztem magam a bőrömben, és büszke voltam magamra.

Ezzel együtt azt is be kell látnom, hogy a ló túloldalára is könnyű átesni, hiszen velem is megtörtént. 23 évesen egy fitneszversenyre készültem. Nagyon komolyan vettem az edzést és az étkezést is. Sőt utóbbit, azaz a versenyre felkészítő tiszta étkezést túlzásba is vittem. Túlságosan keveset ettem, a természetes cukroktól is olyan szinten óvakodtam, hogy amikor megpróbáltam visszaállni, a sárgarépa és a mandulavaj is túlságosan édesnek tűnt.

Szerencsére hamar rájöttem, hogy ez nem fenntartható. Annyira megváltozott a hangulatom, állandóan lehangolt vagy ideges voltam. Majdnem hogy ugyanúgy éreztem magam ettől az étkezési rendtől, mint ahogyan az életmódváltásom előtt. Mindenesetre tapasztalatnak ez is jó volt, rájöttem, hogy minden esetben a kiegyensúlyozott étkezésre van szükség, egy arany középútra.

Régebben úgy gondoltam, teljesen normális, hogy állandóan fáradtnak, kimerültnek érzem magam. De rátalálva a mozgásra, olyan erő került a kezembe, amit soha nem is gondoltam volna. A magabiztosságomat, hogy tisztelem önmagamat, ezt is a sportnak köszönhetem, és ez fantasztikus."