Lábas Viki: „Nem hagyom, hogy keretek közé szorítsanak”

Egy igen tudatos énekesnő, aki jól bánik a hírnévvel. De Lábas Viki más téren is megfontolt döntéseket hoz: nemrég egy szemészeti beavatkozás is segített neki a színpadi magabiztosságban.

Melankolikus, mély, nőies, érzelemteli – nekem ezek a jelzők jutnak eszembe a zenétekről, de ez nyilván szubjektív. Miket szoktak mondani nektek?

Ez vicces, mert pont ezeket a szavakat ritkán hallom. Inkább ilyesmiket ragasztanak ránk: örömzene, örömködés, cukiság. Az az igazság, hogy a mi zenénk minden, ami a pop műfajába belefér, és annál nem is akar több lenni. Ugyanakkor szórakoztatásnál többnek tartjuk, hiszen erősen szövegközpontú. Szeretnénk adni vele, segíteni azoknak, akik hallgatják. De valamire ráéreztél, mert mostanában tényleg megyünk a mélyebb mondanivaló, az elcsendesedés felé a nagy, bulizós fesztiválkoncertek után.

Pedig a korotok szerint még bőven bulizhatnátok…

Igen, fiatalok vagyunk, akik szeretnek bulizni, viszont szeretnénk valami többletet is nyújtani. Amikor elkezdtünk zenélni, még gyerekek voltunk, az iskolapadból mentünk koncertezni. Azóta a zenekarral ötévesek lettünk, és azt hiszem, egyre nehezebb kategorizálni minket. Mindenkihez szólunk, a fellépéseinken is látni, hogy vegyes a közönségünk. Minden korosztály mást talál meg a dalainkban.

Hirtelen és korán lettetek nagyon sikeresek, mintha minden felgyorsulva zajlana nálatok.

Valóban hamar történtek a dolgok, talán túl hamar is. Az elején zenei téren kettesével szedtük a lépcsőfokokat… De nem baj, hiszen az lett a munkám, amit a világon a legjobban szeretek és folyamatosan tudok fejlődni, ez is álmom volt. És… néha úgy érzem, minden csak most kezdődik...

Mennyire vagy jóban a saját „sztárságoddal”?

Sosem voltam egy ebben lubickoló típus, bár hatéves korom óta zenélek, és a színpad sokkal inkább az otthonom, mint a hétköznapok. Az ismertségnek inkább a jó oldalát látom, még ha néha eredményez is fura, olykor kellemetlenebb szituációkat. Hálás vagyok azért, hogy szeretik a zenénket, bár tény, hogy ez egyben elvárásokkal is jár.

Az, hogy már mindannyian elköltöztetek otthonról, azt jelenti, hogy önállósodtatok, esetleg több jut magánéletből?

Az időnket most szinte száz százalékban a zenélés tölti ki, erről szól az életünk. Mellette legfeljebb alszunk, ha jut rá idő. Gondolkodás, alkotás, zeneszerzés és száz-százhúsz koncert évente... Mindig rengeteg tervünk van, aminek ilyen tempó mellett nagyjából a fele valósul csak meg.

De ha nem fér bele a magánélet, a barátságok, a párkapcsolat, akkor miből lesznek a daltémák?

A magánéletünket emellett kell megoldani. Persze, kell az élményanyag, hiszen most már jóval több dalszövegünket mi magunk írjuk (kezdetben ennél sokkal szorosabban dolgoztunk együtt Bródy Jánossal és Hujber Szabolccsal). Attól még, mert a zene az életünk, rengeteg impulzus ér minket. A munkatársaim sokszor a barátaim is, elég jól kijövünk egymással. Ezt én otthonról hozom: heten vagyunk testvérek, így megtanultam, hogy másokra is oda kell figyelni. Mi a zenekarban úgy gondoljuk, hogy nem lehet mindig csak kapni az élettől, időnként vissza is kell adni valamit, hogy egálban legyünk. A fiúkkal a kezdetektől elhatároztuk, hogy minden évben kiválasztunk egy-két civil szervezetet, amelynek tettleg is segítünk. Így például festettünk már kerítést óvodában vagy futottunk egy alapítvány javára. Nagyon jó adni, nem csak karácsonykor.

Csupa férfi közt dolgozol. Azt nyilatkoztad, hogy nem vagy igazán feminista, de hiszel a girl powerben.

Azt gondolom, az már túlzás, ha arról beszélünk, hogy mi vagyunk az erősebbik nem. Pont az a lényeg, hogy férfi és nő együtt tudjon élni egy jó közösségben. Hogy megértsék egymást anélkül, hogy bármelyik a másik fölé- vagy alárendelődne. De abban azért hiszek, hogy mi nők sokkal nyitottabbak, befogadóbbak vagyunk, és sok esetben ezt meg kell tanítani a férfiaknak. Amihez persze kell türelem.

Még valami van, ami alapvetően befolyásolta a színpadi jelenlétedet: átestél egy fontos beavatkozáson.

Kiskorom óta készültem rá, és egy éve végre eljött a pillanat: megműttettem a szememet az egyik legkorszerűbb látásjavító lézeres műtéti technikával. Nagyon vágytam már rá, mert világéletemben rövidlátó voltam. Mínusz 3-as kontaktlencsét hordtam, de nagyon sok gondom volt vele, egyáltalán nem volt komfortos. A zenekarral sokat utazunk, és a higiéniai feltételek nincsenek meg mindenhol ahhoz, hogy a lencséket ki- betegye az ember. Ráadásul mindig nagyon kellett figyelni, hogy minden szükséges eszköz nálam legyen, nehogy otthon maradjon valami. Volt szemüvegem is, de nem szerettem hordani, talán mert gyerekkoromban csupa előnytelen keretet kaptam. Egyszóval nem volt igazi megoldás – egészen a lézeres kezelésig.

Sokan azért nem mennek el vizsgálatra, mert tartanak a beavatkozástól. Benned volt szorongás?

Egyáltalán nem. Úgyhogy segítséget sem vittem: egyedül mentem be a klinikára. Ettől még persze mindenki támogatott a döntésemben, ráadásul ismernek: ha valamit elhatározok, az úgy is lesz!

Hogyan élted meg a kezelést?

Már az elővizsgálatok is nagyon gördülékenyen mentek, és rövid időn belül kaptam is műtéti időpontot. Aznap bementem, elláttak az összes szükséges információval, majd jött egy kis csepegtetés, és negyed óra múlva meg is voltam, minden fájdalom nélkül. Pár óra múlva pedig a ködből látás lett. Nagyon nagy élmény volt. Egy új életet ad az, ha már reggel úgy kelsz fel, hogy látsz, nem csak tapogatózol.

És milyen ez az új élet?

Mindössze egy kis fényérzékenységet éreztem pár napig, utána nem sok regenerálódást hagytam magamnak: két nap múlva már síeltünk a zenekarral. Ott aztán bőven van napfény, de napszemüveget viseltem így egyáltalán nem bántotta a szemem. Ahogy szerencsére a koncertfények sem, és azóta még a hátsó sorokat is látom! És végre viselhetek bármilyen napszemüveget, amiről pedig már teljesen leszoktam – ez a műtét „mellékhatása” ugyanis kezelés után 2 hónapig ajánlott a napszemüveg viselése. Azóta sincs semmi gondom a szememmel, élesebben látok, mint azelőtt, lencsével. Nincs már a szemüveg sem, ami minden értelemben keretek közé szorít. Valahogy teljesen más érzés, amikor nem egy eszközzel lát élesen az ember, hanem a saját szemével… Most érdemes ingyenes szemvizsgálatra jelentkezned, hogy már sasszeműként kezdhesd a nyarat! LINKEK: sasszemklinika.hu