Ha hazudik a gyerekünk, figyeljünk jobban a köztünk lévő kapcsolatra

Hazudik a gyerek? Örüljünk neki!

A Torontói Egyetem pszichológia professzora, dr. Kang Lee vizsgálatai alapján a kétévesek 30 százaléka, a hároméveseknek pedig a fele hazudik időnként. Négyéves korra ez a szám 80 százalékra emelkedik. Az öt és hét év közötti gyerekek között pedig majd' mindenki hazudik. Dr. Lee szerint azok, akik elferdítik az igazságot, egyfajta kognitív előnyben vannak azokhoz képest, akik nem hazudnak. Ahhoz ugyanis, hogy hazudjunk, két dolog szükséges. Egyrészt a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy mi zajlik a másik fejében, hogy tudják, mit tud a másik és mit nem. Másrészt előre kell tervezniük, hogy hihető mesét tudjanak szőni.

Tudományosan valószínűleg dr. Lee-nek van igaza, amikor viszont a szülők hazugságon kapják a gyereket, a legritkább esetben kezdenek el ujjongani. Ha valaki nem őszinte velünk, hirtelen megrendül a köztünk lévő bizalom. Ez a szülő-gyerek viszonyban sincs másként.

Amikor egy gyerek elferdíti a valóságot, azt nem feltétlen azért teszi, hogy megtévesszen minket. A háttérben több minden is megbújhat. Mi most két lehetséges okot vizsgálunk meg alaposabban.

Lehet, hogy fél a büntetéstől

Mindenki követ el hibákat. Mégis összerezzenünk, amikor arra gondolunk, vajon a fölöttünk álló tekintélyszemély (szülő, főnök) mit fog szólni a mulasztásunkhoz. Ha valakit sokat szidnak, értelemszerűen igyekszik elkerülni hibái beismerését, mert tart a büntetéstől. A gyerekeknél sincs ez másként. A figyelmetlen, szeles lurkók időnként akaratlanul is tönkretesznek dolgokat. Ilyenkor azért hajtogatják, hogy nem ők vétettek, mert nem szánt szándékkal törtek vagy szakítottak el valami olyat, amit nem kellett volna. Ráadásul az óvodáskorú gyerekeknek nagyon fontos, hogy a szüleik és az óvónők mit gondolnak róluk. Szeretnének a számukra fontos személyek kedvében járni, nem szeretnének csalódást vagy szomorúságot okozni nekik. Azok a gyerekek lesznek hajlamosabbak többet hazudni, akik tartanak attól, hogy könnyen elveszíthetik a szeretetünket.

Lehet, hogy minket utánoz

Mivel a gyerekek játék és utánzás révén tanulnak, fontos megvizsgálnunk, mi magunk milyen gyakran hazudunk. Talán észre sem vesszük, de a gyerekek folyamatosan figyelnek és utánoznak minket. Előfordulhat, hogy a gyerek hallotta, amint egy ismerősnek azt ecseteltük, mennyire betegek vagyunk, csak hogy lemondjunk egy kényelmetlen találkát, közben pedig kutyabajunk sem volt? Esetenként egy-két füllentés még belefér, de ha folyamatosan azt látja a gyerek, hogy valótlant állítunk, könnyen előfordulhat, hogy ezt a mintát fogja követni. Fontos tehát, hogy lehetőleg minden helyzetben legyünk őszinték a gyerekekkel! Nem kell a részletekbe is beavatnunk őket, de lényeges, hogy ők is tisztában legyenek azzal, mi történik körülöttük a családban.

• Ne büntessük meg!

A szidás és a büntetés csak újabb hazugságokhoz vezet. Azt kell éreznie, hogy nem fenyegeti semmi, ha igazat mond, és együtt el tudjuk intézni a dolgokat, bármiről is legyen szó.

• Ne akarjunk mindenáron vallomást kicsikarni belőle!

Ha foggal-körömmel ragaszkodunk ahhoz, hogy beismerje az elkövetett hibát, azzal csak azt érjük el, hogy félni fog a számonkéréstől és a retorziótól, emiatt pedig nem mer majd igazat mondani.

• Ne tegyünk úgy, mintha hinnénk neki!

Ezzel csak azt tanulja meg, hogy bármit nyugodtan „lenyomhat a torkunkon”, így aztán tovább hazudik.

• Ragaszkodjunk a jóvátételhez!

Követeljük meg a hiba kijavítását! Így anélkül zárhatjuk le az ügyet, hogy sérülne a köztünk lévő bizalom.

• Dicsérjük meg, ha bevallja az igazat!

Az igazság kimondásához bátorság kell, a bátorság pedig dicséretet vagy legalábbis köszönetet érdemel. Meg kell értetnünk a gyerekekkel, hogy akkor járnak a kedvünkben, ha igazat mondanak. A szoros szülő-gyerek kapocs alapfeltétele, hogy kialakítsunk egy olyan bizalmi légkört, amelyben bármit el lehet mondani anélkül, hogy a gyereknek megtorlástól kellene tartania. Az a gyerek, akit folyamatosan ellenőriznek vagy akivel mindig szigorúan bánnak, többször fog hazudni, mert ezzel fog tudni szabadságot teremteni magának.

További tanácsok Suzanne Valliéres Pszichotrükkök 3–6 éves korig című könyvében olvashatók.