Legyen saját szertartásotok, hogy a gyerek könnyen el tudjon aludni

Nem vagy egyedül

„Rémálom minden altatás. Mindig vergődünk. A fiaim dacolnak az alvásnál, és mivel tudjak jól, hogy ki tudnak hozni a béketűrésből, addig provokálnak, amíg csak tudnak. Mindig rettentő jól szórakoznak, ha »balhézok«. Minél türelmetlenebb vagyok, annál kevésbé alszanak."

„A gyerekem nagyon álmos, de direkt ébren tartja magát! Van, mikor egy, de akár két órát is igénybe vesz az altatás! Ha szépen mondom, melléfekszem, ringatom, az egyszer-kétszer beválik, de amikor már egy órája kínlódunk, kezdek ingerült lenni, és határozottan felszólítom az alvásra. Később már kiabálok vele, majd popsiverés is következik! Aztán megvigasztalom és elalszik. Belefáradtam!!!"

„Többször eljátszotta, hogy már aludt, de ha meg mertem mozdulni, hogy kimenjek, akkor üvöltött. Ha odafekszem mellé, azt hiszi, játszani fogunk, hiába vagyok csöndben."

„Nem bírom tovább! A gyereknevelés nem nekem való feladat!"

Miért nem akar aludni a gyerek?

A gyerekek szeretik, ha körülöttük forog a világ. Jó érzés, amikor a szüleik este csak velük foglalkoznak. Amikor pisilni mennek, enni akarnak, vizet, újabb mesét vagy még egy ölelést kérnek, ezt a kellemes élményt szeretnék húzni, ameddig csak lehet. Ha engedünk nekik, a fektetés végeláthatatlan, kimerítő alkudozásba, csatározásba csap át. A fáradt felnőtt ilyenkor könnyen elveszíti a türelmét, és ingerültségében olyat mond vagy tesz, ami miatt később szégyelli magát.

A mozgalmas nappali és a csendes, esti tevékenységeket az altatáshoz kapcsolódó szertartások választhatják el egymástól. Ha megvannak a szokásos, jól bejáratott rutinok, kisebb az esélye annak, hogy a gyermek halogassa az esti lefekvést. Ahhoz, hogy a gyerek egyedül is nyugodtan el tudjon aludni, biztonságban kell éreznie magát.

Legfeljebb 20-30 perc legyen elég rá! A szertartás a gyerek szobájában, lehetőleg az ágyában érjen véget. Az esti rituálé része lehet a fürdés, a fogmosás, a pisilés, az ölelés, a puszi vagy az esti mese. A szülő a gyermek mellé is fekhet, hogy egy kicsit beszélgessenek még. Igazából szinte mindegy, mit veszünk bele az esti rutinba, a lényeg, hogy következetesen ragaszkodjunk ezek betartásához.

A gyerekeknek viszonylag sok időt kell a friss levegőn mozgással tölteniük, hogy este könnyebben el tudjanak aludni. A lefekvés előtt azonban már ne „hergeljük" őket!
Három órával lefekvés előtt ne adjunk nekik semmilyen cukros ételt, italt, hiszen ezek is élénkítő hatásúak. A koffeintartalmú italokkal is vigyázzunk, kisgyereknek amúgy sem valók. Ha mégis koffeint adsz a gyerekednek, azt utoljára hat órával lefekvés előtt tedd! A kiadós vacsorákat se közvetlenül a lefekvés előttre időzítsd. Az este szóljon a lecsendesedésről. A nap végén már ne nézzenek tévét a gyerekek, mert a színes, zajos műsorok csak felspannolják őket.

Ha csak ilyenkor van lehetőségünk összebújni a gyermekünkkel, érthető, ha nem akar elválni tőlünk. Igyekezzünk lefekvés előtt több időt tölteni vele, hogy minél könnyebben el tudjon szakadni tőlünk.

Mivel a gyerekek a szülői ágyban érzik a legnagyobb biztonságban magukat, időnként éjszaka útra kelnek, hogy befészkeljék magukat mellénk. Néhány módszer segíthet, hogy visszatérítsük a kicsiket a saját helyükre:

• Egy táblára pontokat, matricákat kaphat a gyermek, ha az éjszakát a saját ágyában tölti.
• Kísérjük vissza a saját ágyába, és mondjuk neki, hogy egyedül is ügyesen vissza tud aludni.
• Maradjunk a szobájában, amíg elalszik!
• Ne fenyegetőzzünk, ne ijesztgessük, mert azzal csak rontunk a helyzeten!

Nem szükséges, hogy az este kizárólag a gyerek altatásáról szóljon. Amikor a lefekvési rutin végére értünk, nyugodtan menjünk a dolgunkra. Ha egy kislámpa felkapcsolva, az ajtó pedig nyitva marad, elegendő, ha annyit mondunk a gyermeknek, hogy ott vagyunk a közelben, minden rendben van, aludjon nyugodtan.