Segítség! Képzeletbeli barátja van a gyerekemnek

Egykor és most

A múlt században, ha egy gyerek láthatatlan baráttal büszkélkedett, a környezetében élő felnőttek egyből előrevetítették a gyermek mentális egészségének zavarait és az ezekhez kötődő pszichológiai kezelés képét. Mára viszont sokat változott ezeknek a fantázia által teremtett lényeknek a megítélése. Napjainkban jó néhány kutató vélekedik úgy, hogy a láthatatlan barátok fontos szerepet töltenek be gyermekünk szociális, érzelmi és kognitív fejlődésében. A képzeletbeli barátokon keresztül a gyerekek megtanulhatják a felnőttek közötti kommunikáció számos formáját, konfliktuskezelési készségekre tehetnek szert.

Emellett a kisgyermek biztonságos terepen fedezheti fel és értheti meg a világot. A képzeletbeli barátok segítségével a gyerekek könnyebben megbirkóznak félelmeikkel, szorongásaikkal, traumáikkal. A képzeletbeli baráttal általában kétféle viszonya lehet a gyereknek. Az egyik esetben a barát jóval rátermettebb, ügyesebb, bátrabb, mint ő; és ez ösztönzőleg hat rá. A másik esetben maga a gyerek érezheti magát kompetensnek, aki a gyengébb, elesettebb barátját segíti, támogatja. Bárhogyan is nézzük, mindkét lehetőség pozitívan hat a gyermek fejlődésére.

Kiket érint?

A Washington és az Oregon Egyetem pszichológusai 2004-ben arra az eredményre jutottak, hogy a hétéves gyerekek 65 százalékának van vagy volt már képzeletbeli barátja. A tanulmány szerint a testvérek közül a legidősebb gyerekek és az egykék hajlamosak leginkább arra, hogy barátot találjanak ki maguknak. Bár az óvodáskorúak között több lánynak van képzeletbeli barátja, mint fiúnak, hétéves kor környékére ezek a számok kiegyenlítődnek. A vizsgálat szerint a láthatatlan barátok 57 százaléka ember, 41 százaléka állat, a maradék 2 százalék pedig valamilyen egyéb teremtmény. Merthogy a láthatatlan barátok nemcsak emberek lehetnek. Ráadásul egyedül vagy többedmagukkal is megjelenhetnek a kicsik fantáziájában. A fiúknak általában csak fiú képzeletbeli barátaik vannak, a lányoknak fiúk és lányok egyaránt.

Mi hívja életre a képzeletbeli barátokat?

A lehetséges okok közül most két olyat mutatunk be, amely teljesen természetes és két másikat, amely valamilyen problémát jelezhet.

• Gyermekünk még nem szocializálódott kellőképpen vagy magányosnak érzi magát, esetleg unatkozik

A képzelt barát nagyon kellemes társaság, hiszen mindig „kéznél van”, amikor szükség van rá. Ráadásul így könnyen gyerektársaságot szerezhetnek maguknak az egykék és azok, akik kevés időt töltenek kortársaik között.

• Gyermekünknek élénk a képzelőereje

Az óvodáskorú gyerekek gyakran élnek kitalált személyek között. Ilyen lehet a Mikulás, a Jézuska vagy a fogtündér. Hagyjuk meg gyermekünket ebben az álomvilágban, hiszen a későbbi, kőkemény „Életre” majd pont ezek a kis fantáziamorzsák fogják felvértezni! A képzelődés ugyanis fejleszti a kreativitást, erre pedig később nagy szüksége lesz.

• A gyermeknek lelki támaszra van szüksége

A gyerekek élete sem mentes a problémáktól. Egy költözés, kistestvér születése, válás, hozzátartozó vagy háziállat elvesztése őket is megviseli. Ha egy kitalált személyre bízzák titkaikat, nem kell attól tartaniuk, hogy az is egy harmadik személy fülébe jut, amit nem szívesen osztanának meg mással, így őszintén szembenézhetnek veszteségeikkel, traumáikkal. A képzelt barát tehát „lelki szemetesládaként” is működhet. Rádásul egy fiktív barát nem ítélkezik, ha hibát követünk el.

• A gyermek így vezeti le a feszültséget

Egy félénk gyerek szívesen választ vagány, szókimondó, nagyszájú, képzeletbeli társat, aki bátran ki meri mondani a véleményét, hangot mer adni a nemtetszésének. Mivel a barátja lesz az, aki pimaszul visszaszól a szülőknek, ezért a büntetés sem neki, hanem a barátnak jár.

Mit tegyünk szülőként?

A legtöbb kisgyermek szívesen használja a fantáziáját, amikor úgy játszik plüssállatkákkal vagy babákkal, mintha azok élőlények lennének. Hároméves kor körül a gyerekek fantáziája meglehetősen élénk. Ez egy természetes fejlődéslélektani szakasz, a gyerekek is tisztában vannak azzal, hogy képzeletbeli barátaik a valóságban nem léteznek. Aztán, ahogy telik az idő és a gyerek óvodába kerül, a fiktív kispajtás helyét hús-vér barátok veszik át. Aggodalom helyett figyeljünk gyermekünk láthatatlan barátjára, hiszen a kitalált személyben a kisgyermek saját érzései, vágyai képeződnek le!