Megdöbbentő titkok derültek ki Medveczky Ilonáról

"Tizennégy éves korunkban a Balettintézetben ki kellett tölteni egy űrlapot, ha bármilyen baleset, sérülés ér, akkor milyen más hivatást választanál...Én azt írtam, orvos lennék. " - kezdte Ilona a Borsnak.

Ilona akkor került közel ehhez a hivatáshoz, amikor a hatvanas években az Aida nyitó képében hatalmas aranypárducon vitték be az eunuchok a színpadra. Az egyik előadáson ugyanis megsérült, izomszakadással került a Sportkórházba.

"Innen kezdődött az én „orvos" létem. Három hónapig kellett bent feküdnöm. Unalmamban egyik osztályról a másikra mentem. A fogászattól a sebészeten át a nőgyógyászatig mindenhová benéztem. Az igazgató főorvos belém szeretett. Onnantól a kórház üdvöskéje lettem, mindenhol, mindent megnézhettem. Az igazgató a nőgyógyászat vezető főorvosa volt, ezért sok-sok küretet, császárt és szülést nézhettem végig.

Utána még több szülésnél is segédkeztem. Minden anya, mindegy hogy paraszt, munkás, vagy diplomás, azt kérdezte először: mindene megvan? Ez annyira megható!"

A doktor úr hiába engedte be a műtőbe a művésznőt, az érzéseit Ilona nem viszonozta.

"A belgyógyászaton is volt belém szerelmes egy orvos, és még sokan mások is, de én csak a hivatásomba voltam szerelmes, és érdeklődtem az orvostudomány iránt" – szögezi le Ilona, akinek volt, hogy jól jött szaktudása.

"A 60–70-es években nem voltak olyan jól kiképezve a stewardessek az egészségi problémák kezelésére, mint ma. Az egyik Boeing–707-es járaton egy kismamának elment a magzatvize, kérdezték, van-e orvos? Nem volt, szóltam, hogy szívesen segítek.

Azt sem tudom, fiú volt-e, vagy lány, csak hogy megtapsoltak. Kértem egy tripla konyakot, és New Yorkig aludtam. Kiválóan diagnosztizálom magam, ezt az orvos barátaim igazolhatják. Telefonon szoktunk konzultálni, és mindig megdicsérnek."

-zárta Ilona.